Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)
1953-01-25 / 22. szám
4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 január 25. „WARRENNÉ MESTERSÉGE" A Szigligeti Színház tájelőadása 3 magyar kormány visszautasítja az Egyesült államok újabb beavatkozási kísérletét az egy évvel ezelőtt elítélt amerikai repülők ügyében A nagy angol drámaírónak, G. Bernard Shaw (1856—1950) vígjátékát játssza a megye különböző városaiban és községeiben a szolnoki Szigligeti Színház. G. B. Shaw csaknem az egyedüli drámaíró vplt, aki leleplezte az angol társadalom visszásságát, önző, embertelen életét, s aki művészetét az emberiség boldogulásának a szolgálatába állította. Mikor Shaw első művét írni kezdi, a kapitalista társadalom egyre intézményszerübb, egyre általánosabb lett. A modern tőkés, amikor a részvényéről szelvénj-t vág le, ha akarná, se tudná megái lapítani; személy szerint kik is azok, •akiknek a húsába vág az ollója. Ugyanakkor a kizsákmányolt munkás sem tudja, hogy a tőle elrabolt értéktöbblet kiknek a zsebébe vándorolt, ki az ő legfőbb személyes ellensége. % A kapitalista kizsákmányolás szakadatlan fokozásának természetéből adódik az elszemélytelenedés, ai anonimitás, az ember és ember antoganisztiküs, szembeállításának felismerhetetlenné válása. A személytelenség pedig nem fér össze a drámaisággal, mert jó dráma csak akkor születik, ha az író a korában végbemenő történelmi harcok lényegét és azokat az erőket, amelyeknek az összecsapásából a történelmi küzdelem származik, egyes emberek személyes életében, színpadi konfliktusában is megütközteti. % Bernard Shaw nagy érdeme és munkásságának értéke az, hogy hadat Kati úgy lépett be a barakajtón, mintha az öröm szellője sodorná. Súlya sem volt a lépésének, pedig a csizma einehezitette a járását. __ Hát te mitől ragyogsz? — fordult feléje llus, s gyanakodva nézett élénk, kipirult arcával. __ Itt a kabát — ISbálta meg Kati karján a csomagot, s a nagy papírzacskó hivalkodón zörgött. Egy pillanat alatt^ körülfogták, meg Bojtárné is, aki a _ jó gazdasszonyok odaadó figyelmével pirította a paprikáskrumplinak való hagymát, odafordult. —. Megvetted? llus kivette a kezéből.__Mutasd már, ne magyarázz. Vedd fel, hadd nézzem, hogy áll rajtad. Sári, egy teliboldképü, szőke gépészátképzőt, marokrafogta a kabát alját. — Jó szövet ez, érdemes volt rá kuporgatni. A szabás is divatos. Beleb útj, jobbra-balra forgott, az ablaküveghez állt, abban nézegette magát. _ Jól van, no, mit illegeted magad — szólt rá llus. Kati kétkézzel nyúlt utána. — Mindjárt felpróbálom, csak előbb megmosdom hozzá, rendbeszedem a hajamat. Hogy úgy lássatok egészben. — Megint csak arra gondolt, ami nem hagyta nyugton, amióta leszámolta a hét darab százast a pénztárnál. Tavaly ilyenkor a patak tükre fölé hajolt, onnan nézett rá az a borzas kis parasztlány, akinek sovány csípőjéről lekívánkozott a szoknya, akármilyen szorosan kötötte meg. A haja végébe meg madzagot kötött, s ha elvesztette, hajcsimbókkal hurkolta körül a copfját, mert madzag se igen került .. -. S amikor a szomszédok Rozija kapta a bugyrát, s eljött Dunapentelére, nem h igen érti, honnan vette a bátorságot, hogy egyszer csak a nagyanyja elé állít: — Én is elmennék. Füzőscipő kéne nekem -meg nagykabát. __ Majd adok én neked füzöseipót, nagykabátot — zörrent rá a nagyanyja s tenyerével csapkodta a legyeket maga körül. Már-már öt találta el. Ugy főtt ide egy szál kartonszoknyában, pedig akkjor már foga volt az őszültek, a korareggeli szél belemart két meztelen lábaszárába, s amikor megállt a surrogó szállítószalag előtt, nem tudta, mitől lúdbőrzik: az alattomos, csípős reggeli széltől, vagy attól-e, hogy minden olyan hatalmas, zajos s percenként történik valami, 5 meg olyan kicsike, m-nt a patakon himbalódzó dióhéj. Csak azért nem sírta el magát, mert mindig voltak körülötte. ** — Mit készülődsz, vedd már fel azt a kabátot — akasztja meg a gondolataiban llus, de ha egyszer igy tervelte ki, hogy tetőtől talpig megmosdik, koszer rúba tűzi a haját s úgy mutatja meg magát, hadd lássák a lányok ... __ Nem tudom én bevárni ezt a nagy készülődést — morog llus s nagyot nyújtózik. __ Kelts fel, ha készen vagy. Kati már készen áll. Az ablakhoz lép, hogy leakassza a kilincsen lógó kabátot. De az ablak hirtelen kicsapódik, csörren az üveg, légáramlat seper végig a szobán, s a székredobott kendő felduzzad lebegni kezd. __ Vihar jön — szimatol a levegőbe Bojtárné s hangját dörgés vágja el. Ah.ínyem vannak, az ablakoknál teremnek. csukják, reteszelik, mert villámok ■viiallnak az égen s mintha mozdonyok 1 "tnának össze, csörömpölő, súlyos zaj reszkelteti meg a levegőt, A villany kialszik. ^ ■ 'db' '.Mrcv Kati a kendője után tapogat, feldönt üzent a kizsákmányolás anonimitásának. Ennek a harcnak egyik legnagyszerűbb eredménye a „Warrenné mestersége" amely a prostitúcióról és a leánykerekedelemről szól. Warrenné mestersége ellen fellázad a lánya, Vivie. Szakít az anyjával, a maga munkájából akar megélni. De milyen munkából? Mint statisztikus, matematikus kezdi azzal a nyilt szándékkal, hogy majd a tőzsdére megy és ott „többet keres, mint amennyit kiad1'. Vivie tehát kitépi magát a kizsákmányolás arról a nagyon is testi, nagyon is személyes területéről, amelyen az anyja „dolgozik", hogy átküzdje magát a kizsákmányolás rendszerének legknrmönfontabb, legszemélytelenebb területére és mindez, úgy érzi, megadja neki az erkölcsi alapot, hogy az anyját elítélje és vérig sértse. A leleplezést az által éri el az író, hogy az anonimitás kérdését a darab középpontjába helyezi: a konfliktus alapjává teszi meg. De ugyanakkor megfigyelhetjük, hogy Shaw még az ilyen éles leleplezés pillanatában sem közvetlenül a kizsákmányolás tényét, csak a kizsákmányolás mikéntjét kritizálja. Shaw nem jutott el addig a felismerésig, hogy nem lehet hadat viselni a kizsákmányolás mikéntje ellen és ugyanakkor nem indítani harcot a kizsákmányolás ténye ellen. A kapitalizmus egészének a leleplezéséig nem jutott el. A rendezés (Várady György) eredményes munkája mellett is követett el egykét lényegesebb hibát, amely magával vonta azt, hogy egy-egy színész, főleg VIHAR egy széket, amely koppanva hátraesik. Kati egy ugrással kint terem, futtában hallja, hogy llus utána kiált: — Hová rohansz? Elment az eszed? __ A födémdaru! — kiáltja vissza, de a szélvihar elkapja a hangját s belegörgeti az égzengésbe. A szél szembekapja, porörvényt sodor felé, a lélekzete is eláll. Cipője nagyot loccsan a sárban, amint átvág a frissen ásott útón, amelybe apró lyukakat szaggatott az eső. Hol szerezzek most kátránypapírt? A raktár ilyenkor zárva van és Kenyeres bácsi, a raktáros, szuszogva, nyögve ropogtatja a derekát a fekhelyén s a reumájára panaszkodik, melyet már az öregujjában is érez. Kati az alsó baraksor felé tartott, ahol az öreg lakott.fiaként csupán az alvás nesze hallatszott, szu. szogó, hortyogó hangok. __ Kenyeres bácsi, gyorsan jöjjön velem a raktárba. Gyufa sercent, tűs kés állá kis ember bújt ki a pokróc alól. — Mi?... Ki az? Mit akarsz? — morgóit mérgesen s szemét dörzsölte. __ Kátránypapírral kell letakarni a födémdarut, mert befolyik a viz és elég a tekercselés. .Hallja?! Tápászkodjék már! Vagy adja ide a kulcsot. — A kulcsot? Még mit nem? Hogy adnám oda a kulcsot. >— Akkor meg jöjjön velem, adja ki a kátrányt s fordulhat vissza. Én majd felteszem egyedül a darura. — Ilyen ítéletidőben kizavarják az embert — morgott Kenyeres s bozontos mellét vaiargatta. — Hogy nincs jobb dolgod! Az egyik fiatalember leugrott az ágyról. __ Te vagy az, Kati? — Kenyereshez fordult. __ Ne káromkodjék, öreg. Na, szedelődzköijék, gyorsan, gyorsan. Vagy adja ide a kulcsot. Mire a raktárhoz értek, orrukból, hajukból ömlött a viz. ___ Itt van ni, mehettek — morgott Kenyeres, kiadta a kátránypapirt s maga sem értette, hogy mért, de nem fordult vissza, ment utánuk, húzta a kíván, csiság, hogy mi köze ennek a két fiatalnak a födémdaruhoz, hogy ebben a kutyának való időben odarohannak. — Niciak! — kiáltott fel Kati és karjával a levegőbe mutatott, arrafelé, ahol a födémdaru■ állt. AI ár rajta van a kátránypapír! Az a kúpalakú sapka, ott ni! __ És a magasba bökött, olyan heves örömteli mozdulattal, mintha magához akarná ölelni. — Valaki megelőzött. — Meg bizony! __ Az egyik föld. hányás mögül Orbán lépett ki, a csoportvezető, prüszkölve, hunyorogva. — Én takartam le __ mondta és lucskos zsebkendőjével törölgette az arcát. — Az ágyam alatt tartom a kátránypapirt, hogy kéznél legyen — tette hozzá és kirázta sapkájából a vizet. Orbán, Kati mellett baktatott. -Oldalvást nézte, összehúzott szemmel. Ez az a tanyai kislány, akinek olyan nehezen ment a fejébe, mi az a százalék. Nem is olyan kislány már. Sokszor elnézte, milyen fiirgemozgásti, meg se állapodhat az ember szeme rajta, mert már ott sincs, eliramodik a tele talicskával, ugrik, mint a gumilabda. Hirtelen hozzáfordul. — Aztán, hogy jutott neked eszedbe, hogy késő este, ebben a vad időben i i jj Pusztai Péter (Frank) és Lukács Éva (Vivie) eltért az alapeszmétől. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy az érzelmektől átfűtött darabon nehéz következetesen végigvinni a harcot, vagyis nehéz Vivie-t éppen úgy elítélni, mint Crofts bárót (Várady György). A szereplők, elsősorban Warrenné (Keresztesi Mária) és helyenként a lánya is, közelfékőznek a szívükhöz. Nehéz megfosztani a nézőt attól a vágytól, hogy a két ellenlábas közül valamelyikhez érzelmileg csatlakozzék, különösen azért, mert a darab pozitív hős híján, pesszimizmust keltene bennünk, ha nem tudnánk, hogy mi emberek boldogságot is tudunk egymás számára teremteni. A rendezés és maguk a színészek is engedtek annak a kívánalomnak, hogy egy kis napfényt lopjanak be a kiábrándító leleplezés közé. Vivie és Frank szerelmi jelenetei magával ragadtak és az egész előadás alatt a két fiatal szerelmének a győzelmét kívántuk. Az utolsó felvonásban azonban hideg zuhanyként hat az, hogy Frank közönyösen hagyja ott Viviet. „Praddy, édes öregem! Milyen borzasztó lovagias! De téved: én nerrf a dolog erkölcsi oldalát nézem, hanem az anyagit. Most már igazán nem nyúlhatok az öregasszony pénzéhez'“ — mondja barátjának és „Pá-pá, Vivie" szavakkal búcsúzik attól a szerelemtől, amelynek a boldog pillanatait egész előadás alatt teljes szívünkből kívántuk. Mindez azt igazolja, hogy következetesen végig kell vinni Shaw harcát a darabon, hogy maradéktalanul minden ellentétes érzelem felkeltése nélkül adják vissza a nagy angol író alkotását. Kati úgy néz rá, mint aki nem érti a kérdést. — Hát éppen mert vad idő volt. Ha ripityomra megy a daru ... —. Nem mondja végig, valahogy restell!. Hogy lehet azt szépen szavakba fogni, hogy nem hagyja a darut, dehogyis hagyja, még mit nem ... Orbán heleköhint a hallgatásába, érti S jól, hogy mi minden rejtőzködik abban, ö is hallgat, mert mért mondja cl fennhangon, amit ez a tönkreázott, szipákoló lány amúgy is tud. __ Aztán, mit csinálsz te mindig? — kérdi ügyetlenül s most már szembefordul vele, hogy lássa esőcsepptől fényes arcát, mely friss és kemény, mint a szedett alma. __ Már úgy értem, esténként, amikor éppen nincs zivatar. Mindjárt hazaérnek, gondolja Kati és szeretne mindent egy szuszra elmondani, egymás sarkára taposnak a szavak benne, ez is kikívánkozik, az is. Eszébe jut a pepitafüzet, melybe beleírta szép sorjában, hogy kilencven százalék, meg 97 százalék... 5 egy napon jó vastag betűkkel, hogy 100 százalék. S utána egy virágot rajzolt, meg egy madarat s a párnája alá rejtette, hogy senki meg ne lássa. S eszébe jutnak a szombat esték, amikor összekapaszkodva sétálnak a Népbolt előtt, minden lánynak van párja, csak neki nincsen, mert ö még nem olyan pergőnyelvű, mint azok, nem tud visszavágni, csak lóbázza a kezét zavarában és morog. ._ A cipőm — nyögi panaszosan — ma van rajtam először. Kabátot vettem hétszázért s ahhoz akartam felpróbálni... Épp akkor jött a vihar... és most... ni, milyen silány lett. Orbán a telefröcskölt harisnyára bámult, a sirbaragadt cipőjére, melyre kérget vont a latyak. — Hát próbáld fel most már nekem, hadd lássam. Hadd lássalak vihar után a kabátban. Csakugyan akarja? Vagy csak azért mondja, hogy vigasztalja. — Nincsen azon sok néznivaló, csak olyan egyszerű kabát. __ Várta, hogy Orbán unszolja, nógassa. Akkor aztán előreszalad, szól a lányoknak, hogy Orbán jön, úgy éljek én, hogy idejön, ók meg nem hiszik el. majd éppen Orbán! Valami jó kis melegség járja át, hogy ez a komoly ember itt lépdel mellette, kérdezgeti, figyel rá s jön vele, pedig hát egészen másmerre lakik. — Vasárnap akartam felvenni a kabátot, de ha sietős... Csakhogy ne láss ilyen csatakosan. — Sietős __ bólint Orbán és nevetés sompolyog a szája körül. Aztán ott állnak a barakban, a bátortalanul éledő villanyfény hunyorgásában és Sári a szemét mereszti. — Ó, te szegény ... te szegény ázott kutya. Csak száradjon ki az új cipőd. Attól tartok, foltos marad. •—> Afödémdarut féltette >— magyarázza Orbán olyan hangsúllyal, hogy Bojtárné tapasztalt füle megérzi benne a büszkeséget. — Az én brigádomban dolgozik — folytatja harsányan — az én nevelésem _ és szemével Kati felé csippent, aki csapzott hajjal, térdig sárosán áll a szoba közepén, vörösrepaskolt kezefejével izgatottan gombolva ki-be a kabátját. __ De takaros vagy de... helyeske _ mondja Orbán, végigsimítja hátin a kabátot, tenyere a nedves hajára téved, ott megpihen egy pillanatra. Elégedetten teszi hozzá: — Jó kis vihar volt! ■ V* PALOTAI BORIS * A Külügyminisztérium Tájékoztatási Főosztálya közli: Az Egyesült Államok budapesti követe. C. M. Ravndal, 1952 december 10-én, kormánya megbízásából jegyzék^ adott át. amelyben viszszatért a több mint egy évvel ezelőtt határsértés miatt elitéit négy amerikai repülő ügyére. Az amerikai jegyzék jogtalanul igényt támaszt arra, hogy ellenőrizze a magyar bíróság eljárásának törvényességét és többek között felvilágosítást követel a fellebbezéssel kapcsolatos körülményekről. Molnár Erik, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, az Egyesült Államok budapesti követének január hé 23-án adott válaszjegyzékéhen rámutat arra, hogy az Egyesült Államok kormánya nem formálhat jogot a magyar hírőság által lefolytatott és jogerős ítélettel lezárt eljárás ellenőrzésére és arra sem. hogy e célból különböző okmányokat és adatokat követeljen. A jegyzék az amerikai kormány emlékezetébe idézi a magyar jogszabályt, amely szerint, amennyiben külföldi állampolgár magyar területen követ el bűntettet, vele szemben a magyar törvényt kell alkalmazni. A magyar jegyzék utal arra, hogy az Egyesült Allainok kormányának a fellebbezéssel kapcsolatos érdeklődése annál érthetetlenebb; minthogy az elitéit amerikai repülők, noha a bíróság felhívta figyelmüket a fellebbezés jogára, nem kívántak élni a perorvoslat lehetőségével és így az ítélet jogerőssé vált.' Az Egyesült Államok követe — szövegezi le végül a magyar jegyzék — egyetlen tényt sem tud felhpzni, amely a legkisebb mértékben is kétségessé tehetné a lefolytatott bírói eljárás törvényességét és minthogy az amerikai jegyzékben támasztott igények minden törvényes és nemzetközi jogi alapot nélkülöznek, azokat a magyar kormány, mint Magyarország szuverénitása elleni beavatkozási kísérletet; a leghatározottabban visszautasítja. NEMZETKÖZI SZEMLE Merénylet az olasz nép Jogai ellen Ezekben a napokban Olaszország vált egyik fő hadszínterévé azoknak a harcoknak; amelyeket Nyugat- Eurőpa népei szabadságjogaik, alkotmányuk biztosította polgárjogaik védelmében vívnak. Az amerikai zsoldban álló olasz kormány hónapokkal ezelőtt elhatározta, hogy javaslatot terjeszt a parlament elé, a választójogi törvény „megreformálására“. Ennek a javaslatnak azonban vajmi kevés köze van ’ a jogokhoz és a reformokhoz. _ Ez a javaslat az olasz nép jogainak csorbítását célozza és lépést jelent a jelenlegi választójogi törvénnyel szemben a jogtalanság felé. Röviden szólva arról van szó, hogy az agresszív amerikai terveket szolgaian kiszolgáló, az olasz nemzeti függetlenséget áruba bocsátó De Gasperi kormány szilárd többséget akar szerezni a parlamentben, csökkenteni akarja a békepolitikát követelő pártoknak, elsősorban Olaszor. szág Kommunista Pártjának és az Olasz Szocialista Pártnak parlamenti befolyását. De Gasperi tehát szabad kezet akar, olyan parlamentet akar létrehozni, amely nem képes megakadályozni őt az amerikai háborús tervek fenntartás nélküli szolgálatában. Miután ehhez nem tudja megszerezni a nép támogatását, fel akarja rúgni az olasz alkotmányt. A kormány javaslatának lényegét Togliatti elvtárs így jellemezte: -„Ez a törvényjavaslat az országot két tömbre osztja. Ha az egyik tömb megszerzi a szavazatok 50 százalékát, plusz egyetlenegy szavazatot, akkor a parlamentben háromszáznyolcvanöt mandátumhoz jut, míg a másik tömb, amely a szavazatoknak ötven százalékát, mínusz egy szavazatot kapott, csupán kétszáznégy képviselői mandátumhoz jut. Egyetlen egy szavazat dönt tehát nem kevesebb, mint száznyolcvanegy parlamenti hely sorsáról. Az új törvényjavaslat értelmében tehát az ország lakosságának ötven százalékát a törvényhozók hatvannégy százaléka, másik ötven százalékát pedig a törvényhozóknak csak harminchat százaléka képviselné.“ A kormány hamisítását még teljesebbé teszi, hogy a javaslat érteimé, ben lehetővé válna a listakapcsolás, ami azt jelentené, hogy az összes reakciós pártok egészen a szélsőjobboldalig összefoghatnának a demokratikus erők ellen és megszerezhetnék a parlamenti többséget. Aki szelet vet, vihart arat Sztrájkok; tüntetések hulláma söpört végig az egész országon. A kormány javaslata oly nyilvánvalóan antidemokratikus, hogy még egyes burzsoá politikusok is állást foglaltak ellene az egyébbként a kormányt támogató Olasz Szocialista — Demokrata Pártban pedig bomlást idézett elős Az olasz kormány, látva a mint viharosabbá váló népi tiltakozást, a napokban újabb manőverrel próbálkozott a törvényjavaslattal kapcsolatban felvetette a bizalmi kérdést. Ezzel Do Gasperi azt akarta elérni, hogy a parlament, részletes megvitatás helyett; bizalmi szavazással, teljes egészében fogadja el a válasz, tójogi törvényt. Ez a manőver egyenlő az olasz alkotmány lábbaltiprásával. Az ellenzéki képviselők, a kommunisták és a szocialisták tiltakozásuk jeléül kivonultak a parlamentből. Do Gasperinek többsége segítségével sikerült megszavaznia a bizalmat. Ez a „bizalom“ azonban nem jelenti az olasz nép bizalmát és nem jelenti a harc végét senij A’ szenátus a törvényjavaslatot még ezután fogja tárgyalni, Az a hatalmas népi egységfront, amely a tiltakozó hadjárat során létrejött, biztosítéka annak, hogy az utolsó szót nem a De Gasperi kormány; hanem az olasz nép fogja kimondani. Hóhérok blokkja Lázas tevékenység folyik az amerikai imperialisták balkáni csatlósainak táborában. Nemrég török katonai küldöttség járt Jugoszláviában, december végén görög-jugoszláv katonai megbeszélések folytak, ezekbon a napokban pedig Jugoszlávia-* ban tartózkodik Köprülü török külügyminiszter. Ennek a nagy sietségnek az a céljaj hogy a jugoszláv fasiszták, a görög monarchofasiszták és a görög reakciósok közreműködésével támadó katonai tömböt hozzanak létre a Balkánbn a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Azt, hogy ezt- a tömböt kinek az érdekében tá, kolják össze, világosan megírta nemrég a „New York Times“ című amerikai burzsoá lap. A lap beszámolt! arról, hogy Jugoszlávia, Görögország és Törökország befejezte egy szövetség főbb vonalainak kidolgozását. A megállapodást nem öntötték írásos egyezmény formájába, de azért mégis egy balkáni antant létrejöttét jelenti — írta a New York Times. A lap leszögezi: a megállapodás értelmében a jugoszláv fegyveres erők végérvényesen az atlanti szövetség stratégiájának egyik nagyfontosságú tényezőjévé válnak. A hóhér Titó tehát immár végleg és hivatalo. san is úgy szerepel, mint az atlanti szövetség balkáni csatlósa. Ez egyúttal ismét megmutatja azt is; milyen szándékok húzódnak meg azoknak a provokációknak hátterében, amelyeket Titó martalócai a népi domokratikus országok, nem utolsósorban a mi országunk határai ellen el. követnek, Titó megalapozta barátságát a többi balkáni hóhérokkal. Emlékezetes; hogy annakidején segítséget nyújtott a görög monarchofasisztáknak a görög nép szabadságharcának vérbefolytásában. Nem meglepő tehát, ha most katonai szövetségre lép a görög nép hóhéraival. A ^szövetség“ körül azonban nincs minden rendben. Olaszország szintén amerikai füttyszóra táncoló kormánya bizonyos fentartással figyeli a jugoszláv-görög közeledést. Olaszország és Jugoszlávia között imperialista ellentétek vannak Trieszt miatt. Az olasz uralkodókörök szívesen látnának egy négyes paktumot az ő bevonásukkal, de félnek attól, hogy egy Belgrád—Athén—Ankara tömb kedvezőtlenül érinti Olaszország érdekeit. De Gasperi ólasz miniszterelnök nemrég sietve Athénbe utazott. Az amerikai imperialisták mielőbb össze akarják hozni új támadó tömbjüket, de a csatlósok közötti ellentétek nem kedveznek terveiknek, Jugoszlávia, Törökország *s Görögország népei elszánt harcot vívnak áruló kormányaik gyalázatos háborús tervoi ellen. Ez a harc a legkülönbözőbb eszközökkel folyik. A jugoszláv munkások felrobbantják a hadianyaggyárakat. A görög nép mélységes gyűlöletét nyilvánította Titó és klikkje iránt; amikor a fasiszta hóhér küldöttei Athénben jártak. Mindhárom országban növekszik a nép ellenállása. A jugoszláv, a török fcs a görög nép n.em hajlandó az amerikai imperialisták érdekeiért harcolni a béketábor országai ellen. 1
