Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1953-01-13 / 11. szám

2 CZOLNOKltTEGYEI NÉPLAP 1953. január 13-A pártcsoportbizalmiaknak nyújtott segítséggel javítjuk a tagdíjfizetést v Központi Vezetőségünk április 10 i határozatának meg­jelenése óta értünk el eredmé­nyeket a tagdíjfizetés terén. A tagösszeírás óta alapszervieze­­zeteink rendszeresen értékelik területünk gazdasági munká­ját. Vezetőségi üléseken* párt­bizalmi értekezie leken és tag­gyűléseken a tagdíjfizetésről beszélnek- — A pár [bizalmiak egyre inkább politikai kérdésnek tekintik ezt a munkát. Belátják, nem kis mértékben tőlük függ, hogyan valósíthatjuk meg pártunk ha­tározatát. Nem e,gy esetben hosszabb időre látogatnak el csoportjuk tagjaihoz és ott nemzetközi kérdésekről is be­szélgetnek- A Sallai tsz-ben Fehérvári János elvtárs teszi ezt leginkább. Amikor felkeresi az elvtársa' kát, a párthoz való tartozásról beszél. „Ennek legelemibb ki­fejezője: tagdíjunk pontos ren­dezése“ — mondja. Fehérvári elvtárs jó munkája hozzájá­rult ahhoz, hogy a tsz-ben 100 százalékos a tagdíjfizetés. — Olyan tagok is rendezték hát­ralékukat, mint Vetési elvtárs és felesége- akik eddig gyak­ran elmaradoztak. Nem így megy a vasúti alap­­szervezetnél- — Bordács János titkár eiivtárs nem foglalkozik a tagdíjfizetés kérdésével. Nem segíti a pártbizalmiakat és a gazdaság vezetőt. Nines tisztá­ban azzal, hogy a tagdíjfizetés a párthoz való hűségnek, a párt iránti odaadásnak fok­mérője. Nem véletlen hát, hogy az elmúlt évben egyetlen hó­napban sem érték el a 100 szá­zalékos rendezést. Itt a kom­munistákkal való egyéni fog­lalkozással kell biztosítanunk a helyzet megjavítását. Hiba van az olyan alapszer­­vezetöknél is, ahol elértük a 90—100 százalékos tagdíjrende­­zést. Itt nem biztosítják azt, hogy az egy főre eső átlag arányos legyen. A szövőgyári alapszervezetnél több párttag, sőt sztahanovista is van. aki kevesebb tagdíjat fizet,_ mint amivel kifejezhetné a pái-thoz való ragaszkodását. Pl. Kovács Eszter olvtársnő sztahanovista és keresetéhez mérten többet fi­zethetne, mint havi 2 forint. A városi .pártbizottság is meglehetősen, elhanyagolta ezt a munkát. Nőm fordítottunk kellő gondot a sztahanovista elv társakra, akiket pedig e té­ren is példaként kell állítanunk tagságunk elé. Ezekkel az elvtársakkal ez­után személyesen foglalkozunk, hogy érezzék, milyen feladat vár rájuk ezen a vonalom is- Az alapszervezetekmek a pártbizalmiak aktivizálásával kell ezen segíteni. Városi pártbizottságunk a közeljövőben havonként fogja értékelni a pártbizalmi elv­­társak munkáját és így idejé­ben tudunk segítséget nyúj­tani ott, ahol arra szükség lesz- Igyekszünk átadni a legjobb pártesoportbizalmiak munka­módszerét agitációs érveit a többieknek is-Különös figyelemmel leszünk szervezési osztályunkra, mivel pártunk Központi Vezetőségé­nek határozata értelmében — ajapszervczeteink az elszámo­lást január l'től önállóan vég­zik. Ha a szervezési osztály nem lesz eléggé gazdája ennek a területnek, ha nem lesz meg­felelő ellenőrzés, akkor nem tudjuk ezt a követelményeknek megfelelően megoldani-Okultunk az elmúlt év ta­pasztalataiból. A hibák kikü­szöbölésével, a bírálat és önbr ráliat fejlesztésével igyekszünk megjavítani munkánkat. Több és _ rendszeresebb segítséget nyújtunk a pártosoportbizalmi elvtársiknak, hogy pártunk tagdíjfizetésről szóló határoza­tát kommunista helytállással hajtsuk végre. Soós József szervező titkár, Mezőtúr, Pártbizottság. Á párííagsági könyvesére még összeforroüabbá tette a tagságot Községünkben a Sza­badság-telepet arról em­­egetik, hogy ott gyenge a pártmunka és nem minden esetben hajtják végre Központi Vezető­ségünk és kormányunk határozatait. Ez valóban így volt. A taggyűlésekre a tagság 65—70 száza­léka jött össze. A tagsági díj fizetéssel pedig na­gyon el voltak maradva. Sem a vezetőség, sem a bizalmiak nem végeztek felelősségteljes munkát, nem állták meg úgy he­lyüket, ahogy azt pártunk Szervezeti Szabályzata megköveteli. Ez volt a helyzet néhány hónappal ezelőtt. Azóta megválto­zott az élet a Szabadság­­telepen. Különösen a párttagsági könyvcsere volt az, ami ezt a válto­zást előidézte. A pártta­gok felismerték, milyen nagy feladat vár a veze­tőségre és segítségére si­ettek. Kovács elvtárs alap­szervezeti titkár a veze­tőséggel és a pártbizal­miakkal együtt most már állandóan ellenőrzi az elvégzett munkát. Ott él­nek a párttagok között és együttes erővel oldanak meg minden kérdést. így most nem látnak maguk előtt leküzdhetetlen aka­dályt, mert a kollektív erő mindent legyőz, A közös munkának tudható be. hogy a tele­pen egyetlen párttag sincs, aki nem rendezte volna párttagsági díját. Jó munkát végzett a pártbizalmiak körül Son­koly Jánosné elvtársnő, aki amellett, hogy rend­­srerseen látogatja az elv­társakat, a pártonkívü­­liekkel is állandóan be­szélget, s jó tanácsokat ad nekik. Meg kell tartanunk. sőt ,tovább kell fokoz nttnk szabadságtelepi elv­társaink lendületét. Most arra kell törekednünk, hogy az elvtársakban a taggyűlések jelentőségét tovább mélyítsük. El kell érnünk, hogy minden párttagunk résztvegyen a taggyűlésen, tekintsék azt nevelésük egyik legfonto­sabb iskolájának. Népne­velőink beszéljenek a szovjet kommunisták pél­dájáról. A szovjet elvtár sak a Honvédő Háború füzében is megtartották taggyűléseiket és az ott hozott határozatokat ma­radéktalanul végrehajtot­ták. Ez biztosította a lé­nyét győzelmet. A mi eredményeink is csak párt- és kormányhatáro­zatok nyomán születhetil meg. KOVÁCS GYULA községi tilk., Kengyel 1952. flzt akarjuk, hogy kerületünk minden isékeszerető embere részt vegyen a mai békenagygyíílésesi A III. MAGYAR BEKEKON­­GRESSZUS igazolta a magyar nép őszinte békeakaratát és a dolgozók tet­tekben fejezik ki, hogy a béke megvé­déséért minden áldozatra készek. Mun­kások, parasztok, értelmiségiek kapcso­lódtak be szerte az országban a tuda­tosító munkába és siettek segítségére békebizottságainknak. Nem volt olyan üzem, vagy ház a kerületben, ahova a békebizottságok tagjai nem mentek volna el. Szolnokon, a VII. kerületben özv. Tóth Ferencné a békebizottság tit­kára. Már idős asszony, mégis tevé­keny békeharcos. Bánatossá válik a hangja, mikor a felszabadulás előtti életükről beszél. __ Állandó üldöztetésben volt részük. Férjem a háború áldozata lett. A felszabaduláskor megfogadtam, hogy a régi világ ellen minden erőmmel küz­deni fogok. Rögtön bekapcsolódtam a párt- és mozgalmi életbe — mondja. A BEKEBIZOTTSAGOK szer­vezése óta állandóan résztveszek annak munkájában. — folytatja élénkülő han­gon. Szép eredményeket értünk" el a kerületben. A III. Magyar Békekon­gresszus előtt az utcákon kisgyűléseket tartottunk és házról-házra járva ismer tettük a béke eszméjét. A mag termé­keny talajra hullott és eltöltött min­denkit elszánt akarattal. Az egyik röp­­gyűlésen Akantisz Lajosné kifejezte valamennyiünk érzését: „Elvtársak, azért harcolunk a békéért, hogy épülő országunkat és gyermekeink jövőjét védjük." Felhívására kirobbanó lelke­sedéssel tettek fogadalmat és felajánlá­sokat. Békevédelmi szerződést kötöttek fiatalok, öregek, nők, férfiak egy­aránt. __ Soha nem fogom elfelejteni ? VII. kerület lakóinak ezt a tüntető megnyilatkozását, — folytatja tovább Tóth elvtársnő. Sok embert rázott fel szendergéséből és ösztönzött tevékeny munkára még azok közül is, akik eddig közömböseknek vallották magu­kat. Ozv. Visnyei Antalné, Gyetvai Istvánná, ma lelkesen dolgoznak moz­galmi vonalon. A kerületben több egyéni dolgozóparaszt van mint özv. Bohácsi Józsefné, Horváth László és mások, akik a kongresszus tiszteletére békevédelmi szerződéseket kötöttek, hogy beadási kötelezettségüknek még a kongresszus ideje alatt eleget tesz­nek. Ezt be is váltották. BEKEVÉDELMI értekezleteinkre sokan eljárnak az üzemek dolgozói közül is munkahelyükön segítséget adnak a békebizottságoknak. Szervezik a munkaversenyt és a felajánlásokat. Szolnoki Istvánná, a szolnoki Papír­gyár sztahanovistája állandóan eljár hozzánk, hogy munkánkban részt ve­gyen. — A népek békekongresszusa hű tükre volt az egész világ dolgozói békeakaratának. Ezt tudják a VII. kerület lakói is. Elénk érdeklődéssel és figyelemmel kísérték a bécsi össze­jövetelt. Az újság olvasása és a rádió­hallgatás megszervezése hozzájárult a béke ügyének tudatosításához. Még iob­­ban megerősítette az imperialisták elleni gyűlöletet. _ A MEGYEI BEKEBIZOTTSAG ma, 13-án délután 5 órakor békenagy­gyűlést tart a megyei tanács nagyter­mében. A gyűlésen Józsa Ferencné ceglédi tanítónő, békevilágkongresz­­szusi küldött a népek kongresszusáról számol majd be nekünk. A nagygyű­lésre mi is mozgósítottuk a kerület lakosait. A küldötti beszámslóból képet alkothatunk magunknak a béketábor erejéről, hallani fogjuk a világ minden részéből összejött küldöttek felszólalá­saink ismertetését, a béke nagy ügyé­ben hozott határozatokat. Ezért azt akarjuk, hogy kerületünk minden dol­gozója, minden békeszerető embere résztvegyen ezen a nagygyűlésen. Amerikaiak Koreában Az amerikai hóhérok lábbal tiporják a nemzetközi jogot és a ko­reai Kocseáo-szigetén ismét fegyveresen támadtak a védtelen hadifog­lyokra. A fenti képet, kegyetlenkedésük újabb bizonyítékát, a „Vie Nouve“ című olasz folyóiratból vettük. R Rosenberg-házaspár életéért! Peking Vu Jao-Cung, a kínai keresz­tény egyház egyik közismert vezetője vasárnapi nyilatkoza­tában felháborodottan tiltako­zott a Rosenberg házaspár ha­lálra ítélése ellen- Az amerikai vezetők — hangsúlyozta — Hit­ler nyomdokain haladnak és háborús terveik érdekében ki akarják irtani a szabadság utolsó maradványait országuk­ban. Az Összkínai Demokratikus Nőszövetség Truman elnökhöz intézett üzenetében a kínai nők nevében tiltakozik a Julius és Ethel Rosenberg ellen hozott halálos ítélet miatt. Tiltakozó táviratot intézett Truman elnökhöz együttesen az Összkínai Diákszövetség és az Összkínai Demokratiku If­júsági Szövetség is-Lipcse Lipcse legismertebb jogászai, élükön Friedrich Oeyler egye­temi tanárral, táviratot intéz­tek Trumanhoz, az Egyesült Államok elnökéhez. A távirat­ban az ártatlanul halálra ítélt Rosenberp- házaspár ítéletének megváltoztatását követelik. „A jogszolgáltatás nemzeközileg el­ismert alapelviednek durva meg­sértésével ítélték halálra az ár­tatlan Rosenberg házaspárt“ — mondja a többi közt a távirat-Cottbus demokratikus jogász-A boehleni ».Ottó Grothewoll“ kombinát 14 ezer dolgozója a Rosenberg házaspár jogtalan kivégzése ellen tiltakozó hatá­rozatot hozott. Cottons demokratikus jogúsz­­szZvétségének tagjai tiltakozó I távirattal fordultak az Egye­sült Államok elnökéhez. Franciaország Franciaországban egyre na­gyobb méreteket ölt a Rosem­­berg-házaspár életének meg­mentésére indult mozgalom- A ’,1‘Humanité január 10-iki szá­ma közli a mozgalmat irányító bizottság felhívását, amely ja­nuár 13-ikát jelöli meg az or­szágos tiltakozás napjaként. A ,,1‘Humanité“ beszámol ar­ról is, hogy lyoni értelmiségiek egy csoportja, orvosok* egye­temi tanárok, művészek, egye­temi hallgatók, valamint a pá­rizsi tudományos kutató inté­zetek többszáz dolgozója, a technikai főiskola hallgatói til­takoztak az amerikai kormány­nál a Rosenberg-házaspár meg­gyilkolása ellen. A „rHumanité“írja: „A pá­risi amerikai sajtószolgálat, hogy félrevezesse a tiltakozó tö­megeket, ,.különleges tájékozta­tót“ adott ki a Roseberg-házas­­párról. Az amerikai sajtóter­mék ,-rendkivül nagy értéket“ tulajdonított Green glass ter­helő tanúvallomásának, LTgyan­­akkor kénytelen bevallani, hogy Green glass már régóta ,>együttmű,ködik“ az amerikai kormánnyal. A másik ..főétrv“, amellyel a franciákat meg akarják győzni Rosenbergék bűnösségéről az* h ogy Rosen bergék eszméi ellen­téteseik az amerikai eszmékkel. Vájjon a háború elítélése és a Szovjetunió iránti rokonszenv ellentétessé az amerikai esz­mékkel? Ugylátszik, igen, s ezért ítélték villamosszékre Ro senbe rgeket A Szabad Nép 1953- január 8-1 számában a Magvar Jogász Szövetség főtitkárának Kovács Istvánnak megjelent cikke nyomán a Magyar Jogász Szövetség szolnoki csoportja 1953- január 9-ón a következő tiltakozást küldötte el az USA elnö­kének Washingtonba: „USA elnökének Washington! A szolnokmegyei Jogászsag nevében tiltakozunk az ártatlanul elitéit Rosenberg házaspár tervezett* kivégzése ellen. Az igazság nevében kérjük Rosen­­bergék azonnali szabadonbocsájlását és ügyük újbóli kivizs­gálását. Magyar Jogász Szövetség Szolnoki Csoportja,‘ A „Trud“ az angol szakszervezeti főtanács reakciós elnökének munkásáruió politikájáról Moszkva. (TASZSZ) A „Trud“ V. Hatuncev és D. Davidov kom­mentárját közli annak az üzenet­nek az angol munkásosztály köré­ben keltett visszhangjáról, amelyet O’Brien, a szakszervezeti főtanács elnöke Churchill miniszterelnökhöz intézett. Azon nincs mit csodálkozni, — hangsúlyozzák a szemleírók hogy O’Brien talpnyaló üzenetet küldött Churchillnek, amelyben a munkás­­osztály teljes támogatásáról biztosi, tóttá a konzervatív kormányt. Ez teljesen logikus betetőzése az angol és amerikai monopóliumok érdekeit szolgáló áruló politikának. Igaz — állapítják meg a szemle­írók — a főtanács tagjai egészen a legutóbbi időkig minden lehető módon álcázták együttműködésüket a nagytőkével és a konzervatívok­kal. O’Brien elhatározta, hogy nyíl­tan támogatja a konzervatívokat. Ez az elhatározása azonban robba­násszerű felháborodást keltett a munkásosztály legszélesebb rétegei­ben: a csődbejutott elnök külön sajtónyilatkozatban cinikusan kije­lentette, hogy az ő lépése ellen csak kommunisták foglalnak állást. Nem telt el azonban két nap sem és a főtanácsot az ország minden részé­ből az O’Brien lakáj magatartása ellen tiltakozó táviratok és levelek özönével árasztották el. Építőmii nkások sikeres bérharca Olaszországban Róma- (TASZSZ). A .,L‘ Unita“ jelentése szerint az Italstrade vállalat — amely Teramo megvében a Vonamo­­folyó völgyében villany telep építését végzi — elhatározta, hogy folytatja december 12-ikén félbeszakított építkezési mun­kálatokat. A vállalat decemberben tömeges elbocsá­tással válaszolt a munkások béremelési követelésére. A mun­kások azonban elfoglaltak 9 készülő épületet és 29 napon át a maguk irányításával folytat­ták az építkezést- Január kilen­cedikén az Italstrade vezetősé­ge beleegyezett a munkások követeléseinek teljesítésébe-Különös bárók TKitburg német kisváros. Ódon vára ősrégi idők óta egy nemesi család birtokában volt. Nemrég új gazdák jelentek meg a vár falainál. . . ■ 1932 tavaszán amerikai katonák lármás hada érkezett a csendes város­kába. Autók százai töltötték meg berregésükkel a környéket. Bitburgban ame­rikai lágitámaszpont építése kezdődött. Több hangár nőtt ki a földből, a katonák és tisztek számára lakóházak és segédépületek készültek. A i>Die Welt« című hamburgi lap tudósítója leírja a „bitburgi bárók", Bitburg új gazdáinak életét. Az amerikaiak nagylábon élnek, részegesked­­nek, tobzódnak. A „bitburgi bárók“ trubadúrja hallgat honfitársainak életéről, csupán halványan utal a ,,felfelé kúszó ár- is lakbérgörbére". Pedig hát az ameri­kai bárók hadiépítkezésének és dúskáló életmódjának következményei igencsak érezhetőek a német nép számára. Nyugat-Németország megszállási költségei­nek összege az 1951—1932. pénzügyi évben 7.7 milliárd márkát tett ki. Az amerikai megszállók rabolják az országot, iszákoskodnak, garázdálkodnak, sértegetik a lakosságot. Íme néhány példa ... • • ■ A hehenfelsi bárók, akik a bitburgiakhoz hasonlóan katonai támasz­pontot építettek, több mint egymillió márka kárt okoztak a lakosságnak. • ■ ■ A fuldai bárók pusztán tréfából foszforbombákat dobtak a parasz­tok földjeire és felégették a vetéseket. ...A ludwigsburgi bárók bicskázást rendeztek a városban. •. • A bambergi bárók benzint önttöttek ’ a csatornákba, ami robbanással fenyegeti az egész csatornarendszert... és így tovább. Rendzavarások, megszállási kiadások, rablások — ezek az amerikai csapatok ajándékai a nyugatnémet lakosságnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom