Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1989-12-01 / 4. szám - Sz. J.: Tallózás külföldi pedagógiai szaklapokban / Figyelő
=1 riSUElÖ “ Tallózás külföldi pedagógiai szaklapokban KÖZNEVELÉS A társadalmi változások a pedagógia terén is egyre sürgetőbben igénylik a szemléleti megújulást. Az eddig vallott nevelési elvek és normák sem lehetnek olyan kategorikusak, ahogyan ezeket hajlamosak voltunk értelmezni, mert ez gyakran a pedagógiai munka sémákba merevítéséhez vezetett. A szemléleti megújulás természetesen semmiképpen sem jelentheti az eddigi elvek elvetését, noha szükség van azok újraértékelésére. Nem követhetjük változatlanul a régi pedagógiai felfogásban kialakított mindenoldalúság (árnyaltabb megfogalmazásban sokoldalúság) eszményét — írja Lányi nAdrásné Változó társadalom, változó pedagógia című írásában az ez évi 30. szám 10. oldalán. A mindenoldalúsággal kapcsolatos felfogást azért is újra kell értelmezni, mert a képességek fejlesztésével kapcsolatban el kell ismerni, hogy nem min. den tanuló alkalmas valamennyi területen a követelmények teljesítésére. Arról azonban nem szabad lemondani, hogy a személyiség fejlesztésében a lehetőségek szerinti optimális szint legyen a kívánatos mérce. Az iskola segítse a tanulókat ahhoz, hogy minél nagyobb mértékben részesüljön a művelődési javakból, a társadalmi tapasz, tálatokból. Vállalni kell a tehetséggondozást, de legalábbis a tehetség felfedezésének a feladatát éppúgy, mint a hátrányos helyzetűek esetében a felzárkóztatás feladatát. A világnézeti nevelés körüli viták nem semmisítik meg azt az alapigazságot, hogy az iskolarendszer valamennyi fokozatában tudományosan megalapozott és értékelt ismereteket — tudományos világképet — kell közvetítenie az iskolának, s ez a szerző szerint feltételezi a különféle irányzatok és felfogások ismertetését is. Más tanulni egy tételt és más elfogadni, illetve a gyakorlatban követni. Az emberi szabadság, a világnézeti autonómia nem a megismerésben, hanem az elfogadásban vagy elutasításban jelenik meg. Ugyanebben a számban „Ne a divatoknak hódoljon az iskola, hanem Időálló erkölcsi normákhoz igazodjék!" címmel P. Kovács Imre egy hajdúszoboszlói igazgatóhelyettest mutat be, aki vallja: „Súlyos hiba volt évtizedeken át, hogy a nevelés kritikátlan szolgálólánya lett a napi politikának. Igaz, a nevelés soha nem szakadhat el társadalmi gyökereitől, de a kapcsolódásnak természetesnek kell lennie, nem erőszakoltnak... Az öncélú újítások miatt sohasem szabad feladni!“ (9. o.) A Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai bizottsága megbeszélésso. rozatot kezdeményez a magyar neveléstudomány jelenlegi helyzetéről, jövőbeli feladatairól. Zibolen Endre előadása jelenti az első lépést, melyet Embertudomány-e még a hazai pedagógiánk? címmel a 32. számban olvas, hatunk. Megállapítja, hogy az oktatási-nevelési intézmények pedagógusai mind a belső, mind a külső feltételek tekintetében rossz körülmények között 124
