Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1989-12-01 / 4. szám - Ibolyáné Cs. Jolán: A jobbítás szándékával / Vitázni pedig kell
kelteti azt az irodalmi eszmeiséget, amelyet közös ügyként szolgálnak. Semmiképpen sem javasoljuk, hogy a felszabadult óramennyiséget új művek beiktatására használják fel a szerzők. A meglevő ismeretanyag még így is nagy, inkább az egyes művekre fordítható óraszámot kellene bővíteni. Pl.: Zrínyi: „Szigeti veszedelem“ című művére 2 órát javasolnánk, hisz az irodalmi ismereteket történelmi korképfestéssel kell megvilágítani, szemléltetni, s ez egy órába nem fér bele. Vörösmarty: „Szép Ilonka“ c. elbeszélő költeménye is 2 órát igényel, ha sokoldalú elemzést végzünk, ahogy azt a tankönyvi feladatok sugallják. Arany balladáit — legyen az bármelyik (V. László, A walesi bárdok, Szondi két apród ja) — éppen tömör szerkesztésük, történelmi mondanivalójuk és képi szépségük miatt lehetetlen egy órába belesűríteni, ha igényes munkát akarunk végezni. A jelenlegi tantervjavaslat egy órát szán Kölcsey Ferencre és az időmértékes verselésre. Ezen is változtatni kell, hiszen maga az időmértékes verselés mint új tananyag, kívánja az 1 órát. Meg kell értetni, min alapszik az idő. mértékes verselés, magyarázatra és rögzítésre szorul a rövid és hosszú szótagok ismertetése, a legismertebb verslábak felsorolása, majd mindennek a gyakorlatba való átültetése, azaz a verssorok ritmizálása, a skandálva olvasás gyakorlása. így válhat az elméleti anyag érdekessé, élményszerűvé és egyre érthetőbbé. Végül is célunk az, hogy a gyerekeket sikerélményhez juttassuk. Ehhez pedig az egyik feltétel, hogy idővel rendelkezzünk, módot adjunk a begyakorlásra. A siker érzése hatalmas ösztönző erő, s ha sziklákat nem is mozgat meg, ahhoz azonban éppen elegendő, hogy tanuló, inkát érdekeltté tegyük a tanulásban, s érdeklődésüket állandóan ébren tartsuk tantárgyunk iránt. A házi olvasmányok feldolgozása természetesen 2 órát igényel, hiszen nagy terjedelmű művekről van szó, de ne az alkalmi nevelés óráin beszéljünk róluk. Az alkalmi nevelést használjuk fel — természetesen az adott lehetőségeken belül — színház- és múzeumlátogatásra, könyvtárlátogatásra, író-ol vasó találkozó szervezésére, irodalmi műsorok megtekintésére, könyvismertetésre, tallózásra a hazai irodalomban stb. Mindez azt jelenti, hogy évi 2 alkalmi nevelési óra (Tanterv az alapiskola felső tagozata számára — magyar nyelv és irodalom 5—8. oszt., SPN Bratislava 1987) nagyon kevés, ezt a számot feltétlenül növelni kell. A magyar nyelvtan tanításával kapcsolatban a következő a véleményünk: elfogadjuk és jónak tartjuk a^t a tankönyvszerkesztési koncepciót, hogy egy-egy évfolyam a nyelvtannak egyegy részterületét ölelje fel. így az ötödik osztályban a szavak jelentésével és szerkezetével, valamint nagyon ala. posan, sok-sok gyakorlással egybekötve a hangtannal foglalkoznánk, illetve a helyesírás alapelveivel. Kihagynánk az ötödikes tananyagból a mondattant, hiszen a 7. osztályban ez az évi anyag, s az itt felszabaduló órákat begyakorlásra fordíthatnánk. A 6. ősz. tályban a szófajtannal ismerkednének meg a gyerekek, a 8. osztály pedig az összetett mondatok elemzését végezné — a jelenleginek megfelelően. Reméljük, a beérkező észrevételek alapján úgy módosulnak a tankönyvek, hogy a gyerekek korának megfelelő anyagmennyiséget tartalmaznak, s örömteli munkát kínálnak tanítónak és tanulónak egyaránt. A Komáromi (Komárno) Béke Utcai Alapiskola magyar nyelvi tantárgybizottsága nevében IBOLYÄNÉ CS. JOLÄU 110
