Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)

1989-11-01 / 3. szám - Gondjainkról - nagyítóval

Oláh házaspár — már lerakták ennek alapjait, nem kellett „légüres tér­ben“ mozognom. Ez nekem, a pályakezdőnek nagy segítséget, s egyben nagy felelősséget is jelentett, de mindezt örömmel vállaltam. Egyértelmű . volt számomra, hogy a reál tantárgyak a jövőben egyre inkább fonto­sakká válnak, s hogy diákjaimat az ezekkel való aktív kibékélésre, az ezekben való örömteli elmélyedésre és kutatásra kell nevelnem. Úgy vélem — s ezt velük is elfogadtatom —, hogy a matematikai—fizikai té­nyék és érvek állandó igazsága, a kétszer kettő örökérvényűsége min­denki számára erőt és biztonságot jelent. Ez a pályaválasztásban is meg­fontolandó szempont. Az iskolánkban érettségiző tanulók zöme a logi­kus gondolkodást igénylő és támogató szakok felé orientálódik. A fizikai olimpián elért sikerekhez tehát ezek a meggondolások is hozzájárultak. Talán önmagáért szól az a tény, hogy a fizikai olimpia versenyében az elmúlt 30 évre Visszamenőleg a Nyugat-szlovákiai kerület legeredménye­sebb iskolája vagyunk, az utóbbi évek eredményei pedig az ország leg­jobb iskolái közé sorolnak bennünket. Nyilván az eredményeknek tudható be, hogy Ipóth Barnabást mint középiskolai tanárt beválasztották a fizikai olimpia központi bizottságába. Kollégái partnernek tartják, szakmai vitáik egymás gazda­gítását szolgálják. — Sajnos — mondja —, ez egy sor egyéb tennivalóval is jár, ami véleményem szerint a tanítástól veszi el az időt. Míg beszélgetőpartnerem kis szünetet tartott, éltem a lehetőséggel, s megkérdeztem tőle, milyen lehetőségei vannak a továbbképzésre, a szakterületén tapasztalható fejlődés követésére, s miben igényelne se­gítséget. — A tanulmányi versenyek egy kidolgozott módszertani rendszer alap­ján működnek. Egyik legfőbb előnyük, hogy lehetőséget nyújtanak a te­hetségek kiválasztására és továbbfejlesztésére. Minden pedagógusnak, aki ezzel foglalkozik, komoly és állandó önképzésre van szüksége. Ne­kem megadatott, hogy eljussak azokra a szakmai konferenciákra, tanács­kozásokra, áhova csak egy szűk réteg nyer bebocsáttatást. El kell mon­danom, hogy nem mindig vagyok ezekkel elégedett. Többször is tapasz­taltam, hogy nem kap konkrét tartalmat egy-egy előadás, hogy selejt is becsúszik a valódi értékek közé. Mi jelenthetne még továbblépést munkájában? — teszem fel az utolsó kérdést. Elmosolyodik. Ezt épp a napokban fogalmaztam meg a prágai országos pedagóguskonferencián. Felszólalásomban előadtam javasla­tomat arra vonatkozóan, hogy azokba az osztályokba, ahol bővített óra­számban tanítunk valamilyen tantárgyat, pályázat útján válasszák ki a legrátermettebb pedagógusokat. További javaslatom, hogy a tanulmányi versenyekben az első három helyet elért tanulók tanárai számára a te­hetségesekkel való külön foglalkozást beleszámítsák órakötelezettségük­be. Ez mindenképpen megtérülő befektetés lenne, az elismerés olyan hasznos fajtája, ami még jobban ösztönözné a pedagógust, hogy mélyebb tudást nyújtson a tanulóknak. Tudást és szívet. Mert csak így lehet meg­győzni a tanulót arról, hogy a tudás révén olyan távlatok nyílnak meg előtte, amelyekről legszebb éveiben álmodott. Kosa Karola

Next

/
Oldalképek
Tartalom