Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)

1990-05-01 / 9. szám - Jarábikné T. Gabriella: Tapasztalatok a dramatikai nevelés felhasználásáról / Óvodai nevelés

A táblázat áttanulmányozása után nyilvánvaló, mennyire fontos az óvónő személyisége és a gyermeklélektan alapos ismerete. Természetesen azt is mutatja, hogy egyenes arányban biztosítani kell a dramatizációs munkához szükséges tárgyi feltételeket is (az

applikációs sapkákat, bábokat, különböző szerepet jelző fejdíszeket, képeket stb.].

JARÄBIKNÉ T. GABRIELLA (Folytatás a júniusi számban)

Latinovits Zoltán példaképe volt az egyetemes színművészet nagy alakja, K. Sz. Sztanyiszlavszkij (1863—1938). Él et em a művészetben c. könyvében így vall tanítóiról:

„Az iskolában a pedagógusok a kötelező tanításon kívül is sokat foglalkoztak velünk. Kiváló oktatóink szabadidejükben mindenről elbeszélgettek velünk, észrevétlenül tágították látókörünket, műveltségünket. Ha valamelyikünk beszédhibás volt..., a tanító leültette magával szembe, és türelmesen, tízszer, százszor mondatott el vele egy-egy szót. Két hét múltán valamennyien helyesen, szépen beszéltünk. A dikció óráin verseket mondtunk, mindenki, kivétel nélkül. Ha egy vers már annyiszor elhangzott, ahányon voltunk, taglaltuk, ki értette meg a vers mondanivalóját a leginkább, s ki tudta a legjobban tolmácsolni. Mindennapi foglalkozásaink közé tartozott a „színjátszás“. Az évi 8—10 bemutató után a tanulót vagy megdicsérték, vagy kioktatták, hol hibázott. Egymást is bíráltuk.

Sok hasonló példát tudnék mondani: Sajnos, hajdani tanítóim, tanáraim utódai e hasznos módszereket alig alkalmazzák..."

278