Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1990-01-01 / 5. szám - Könyvekről
ONDREJ B ALÁZ: Výchova — činnosť — spoločenské prostredie (Nevelés — tevékenység — társadalmi környezet Bratislava, Veda 1987, 200. о.) A szerző és munkaközössége jelentős művel gyarapította a hazai szociálpedagógiai irodalmat. A címben jelzett kérdésekről nemcsak átfogó képet nyújt, hanem a megoldás lehetőségeit is érinti, s a fejlődés távlatait is igyekszik vázolni. Az első fejezetben a nevelés és képzés társadalmi feltételezettségének elméleti kérdéseit boncolgatja filozófiai, szociológiai, pszichológiai és általános pedagógiai szempontból. A következő fejezetben a munkára nevelés olyan megközelítésével találkozunk, amelynek a tudományos-műszaki fejlődés magas fokán levő társadalom követelményeinek kell eleget tennie, hiszen a számítástechnika, a korszerű gépek és gépi berendezések óhatatlanul fokozott igénnyel lépnek fel a munkaerkölcsöt illetően. A munkára nevelés szerves kapcsolatban van a pályairányítással, melynek hatékonyabbá tétele az iskola és az üzemek jobb együttműködésében rejlik. A továbbiakban az iskolán kívüli nevelés problémakörét elemzi a szerző, különös tekintettel az egyén érdeklődési irányultságára. Az önkéntesség alapján végzett tevékenység elmélyíti az önmegvalósítás vágyát, nevelő jellege vitathatatlan. Az iskolán kívüli nevelés egyik legnépszerűbb formája a szakköri tevékenység. Kutatási eredmények alapján kidolgozott matematikai szakköri-tevékenységmodell valószínűleg serkentően hat a pedagógusokra, nem kevésbé annak hangsúlyozása, hogy a szakkör vezetőjének személyes varázsa milyen óriási hatással van a kör tevékenységére. Az utolsó fejezet a család nevelő hatásának fontosságát bizonyítja. Sorra veszi a leggyakoribb mai problémákat (a család nem tud segítséget nyújtani a tanulóknak a tanításra való felkészülésben, a szülők nincsenek kellőképpen felkészítve a család nevelési funkciói betöltésére stb.j. A szerzők konkrét adatok alapján elemzik az egységes nevelő hatás mai helyzetét, s vázolják a fejlődés tendenciáit. (sz-) MOjZÍSEK L. és munkaközössége: Teoretické otázky pedagogické diagnostiky. Academia Praha, 1987, 161. о. A pedagógiai diagnózis általános kérdéseit, a tanulók megismerésének alapvető és speciális módszereit taglaló tanulmánykötet jelentősen hozzájárul a probléma sokoldalú megvilágításához. Az I. részben a pedagógiai diagnosztika általános alapjaival, értelmezésének a kérdéseivel a hazai és a külföldi neveléstudományban, valamint az összehasonlító pedagógia megközelítésével ismerkedhet meg az olvasó. A pedagógiai diagnózis Mojžíšek szerint: „a tanító munkájának nélkülözhetetlen részét képezi, a pedagógiai és a pszichológiai diagnózis módszereinek és technikájának adekvát ismerete az eredményes oktató-nevelő tevékenység egyik minőségjelző Jeltétele“ (19. o.j. A szerző részletezi a pedagógiai diagnózis egyes területeit, majd 12 pontban foglalja össze a neveléstudomány elemzett kérdéseinek alapvető téziseit. A továbbiakban az óvodás korú gyermekek (L. Monatová), az alapiskolás (M. Körinek, M. Pícková, M. Stanko-152
