Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-09-01 / 1. szám - Fibi Sándor: Jobbat, jobban
■ ~~*т&язнi a számtalan tollbamondás és írásbeli röpdolgozat — amelyek révén egy-egy tantárgyból 35—40 osztályzatot Is begyűjt a tanuló egyetlen klasszifikációs időszakban — pszichológiai okokból egyértelműen elítélendő, hiszen állandó stresszhelyzetben tartja a tanulót, és elősegíti az oktatás és nevelés összhangjának a megbomlását. A helytelen módszerek alkalmazása tovább fokozza a tanulók eredményességében és neveltségében jelentkező polarizálódást, melynek következtében előfordul, hogy a nyolcadik osztályt „eredményesen” befejezett tanulók közül többen nem sajátították el a tanulás helyes módszereit, sőt az értelmes beszéd, a helyesírás, az olvasás technikája is problémát jelent számukra. Az említett hiányosságok felszámolása érdekében minisztériumunk az 1988/89- es tanévre kiadott pedagógiai-szervezési utasításaiban (Pedagogicko-organizačné pokyny pre národné výbory a rezorty na úseku štátnej správy základných škôl, stredných škôl a školských zariadení v SSR na školský rok 1988/89) külön feladatként tüntette fel, hogy az alapiskola alsó tagozatán megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az olvasás technikájának elsajátítására, a tanulók aktivitásának, önállóságának fejlesztésére. Sokéves tapasztalataink bizonyítják, hogy az alapiskola első osztályában az érdemjegyekkel történő osztályozás negatív módon motiválhatja a tanulók viszonyát az iskolához, tanítójukhoz, osztálytársaikhoz. A kezdeti sikertelenségek fékezhetik a tanulók személyiségének, értelmi fejlődésének ütemét, sok esetben ahhoz vezettek, hogy már ebben az osztályban passzívvá vált néhány tanuló, főleg azok, akik ingerszegény családi körből érkeztek az iskolába. A minisztérium ezért döntött úgy, hogy az 1988/89-es tanévtől kezdődően eltörli az osztályozást az alapiskola első osztályában, emellett kiemeli a szülőkkel, a családdal váló együttműködés fontosságát, a tanulók érzelmi nevelésének, pozitív motiválásának a jelentőségét. Tapasztalataink meggyőzően bizonyították, hogy az alapiskola 7. és 8. osztályában a kötelezően választható tantárgyak nem teljesítették küldetésüket a várt mértékben. Az iskolákban nem sikerült olyan személyi és tárgyi feltételeket biztosítani, hogy az óratervben felsorolt ilyen jellegű tantárgyak közül a tanulók valóban érdeklődési körüknek megfelelően választhattak volna. Ezért döntött úgy a minisztérium, hogy az 1988/89-es tanévtől megszünteti a kötelezően választható tantárgyak tanítását, és az így felszabadult tanítási órákat a szlovák nyelv, illetve a földrajz és a zenei nevelés hatékonyságának emelésére fordítja. Ez az utasítás megkülönböztetés nélkül vonatkozik a nemzetiségi iskolákra is. Nem téveszthetjük ugyanis szem elől, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban megkülönböztetett feladata és szerepe van a szlovák nyelvnek, hiszen ez a nyelv teszi lehetővé, hogy a nemzetiségi iskolákban végzett tanulók eredményesen kamatoztathassák ismereteiket további tanulmányaik során és problémák nélkül érvényesülhessenek a társadalmi és gazdasági élet bármely területén. Ezért fontos, hogy e tantárgy tanítási intenzitásának szüntelen fokozása mellett az extenzív fejlesztés egyetlen — ilyen jellegű — járható útját is igénybe vegyük. Az így nyert időt — a Pedagógiai Kutatóintézet útmutatásai alapján — főként a tanulók beszédkészségének a fejlesztésére kell fordítaniuk. Tanulóinkkal tudatosíttatnunk kell, hogy ugyanazt a tudattartalmat a szlovák nyelv sokszor eltérő nyelvi eszközökkel fejezi ki, az összevető módszer alkal3
