Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-10-01 / 2. szám - Négyszemközt

ňéguszembôztŤ

Nem tudom, milyen Nagy- mácséd (Veľká Mača) ősszel, nyár elején, amikor ott jártam, csodálatos volt. A május adta e át hangulatát a falunak, vagy a falu sajátja e ez a hangulat? Talán elfogult is lehetek, mert olyan igazgatónőt ismertem meg itt az óvodában, aki amel lett, hogy nyugalmat, derűt su gároz, szüntelenül azon mun kálkodik, hogy a gyerekek és a környezetében élők elégedettek és kiegyensúlyozottak legye nek. Lehet, hogy ez a légkör tette rokonszenvessé az egész községet?

Rácz Ilona megmutatja kitüntetéseit és az elismerő okleveleket a Nőszövetség Központi Bizottságától, a Nyugat-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságtól és más szervektől, szervezetektől. Örül a sok elismerésnek, de szívesebben veszi elő az óvoda emlékkönyveit, az albumokat, amelyek az óvodai munkát dokumentálják. Ez az élete, erre büszke. Pedig, ha úgy vesszük, csak a jószerencsének (no meg egy odafigyelő tanfelügyelőnő lelkes biztatásának) köszönheti, hogy gyerekkori álma megvalósult, s gyerekekkel foglalkozhat. Önmaga portréját így rajzolta meg:

— A Mátyusföldön, Tallóson születtem. Nyolcán voltunk testvérek, bizony nagy nélkülözések közt nőttünk fel, s egyedül én, a nyolcadik tanulhattam. Igaz, az én serdülésem az ötvenes évekre esett, ekkor már volt ifjúsági mozgalom, színjátszás. Hiába kerültem a kultúra bűvkörébe, „kenyérkereső foglalkozást“, az esztergályos szakmát tanultam ki, majd gépészeti szakközépiskolát végeztem. Férjhezmenetelem után először konstruktőrként, majd könyvelőként dolgoztam. Jó kapcsolatot alakítottam ki az óvodával, segítettem a munkát, így a járási tanfelügyelőnő felkarolt, s ajánlotta, képezzem magam tovább ezen a téren. így aztán Lé-