Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1989-05-01 / 9. szám - Sz. J.: Az olvasásra nevelés és a vizuális nevelés néhány kérdése / Figyelő
Mégis szétszabdaltság sokszor erősebb az egybetartozás megláttatásánál, az órák önmagukban állnak. „A módszeres koncentráció esetleges, véletlenszerű“ — írja Bene Kálmán A tanterven kívüli kapcsolatok az irodalomtanításban című írásában. Taglalja a koncentráció fogalmát és a koncentrációval kapcsolatos feladatokat (aktivitás-fejlesztés, differenciáció). Az irodalom az alsó tagozat első osztályától, az első olvasmányoktól az érettségiig végigkíséri diákjainkat. Ennek a tantárgynak az olvasásra nevelés lett a feladata. Célszerű lenne, ha az iskola munkatervében és a munka- közösségek éves terveiben is szerepelne egy-két könyvtári óra, néhány bemutató órára is sor kerülne. Az olvasási kedvet feltétlen növeli a könyves környezet, a tanórai könyvhasználat nemcsak irodalomból, hanem a történelmi, művészeti könyvek és egyéb ismeretterjesztő művek vonatkozásában is. Szintúgy sokat segíthetnének a munkaközösségek, ha összeállítanák és lleadnák az iskolai könyvtárba az adott tananyag ajánlott olvasmányainak a tantervben előírtaknál részletesebb listáját. Ezek a bő listák segítenének a könyvtárosoknak a beszerzésben, de ha „közszemlére tennék ezeket a könyvtárban és a szaktantermekben, akkor a tanulók is hasznosíthatnák. A továbbiakban a komplex esztétikai nevelés problémáit érinti. A színházlátogatás, a képmagnó, a képzőművészeti háttér bemutatásának fontosságát hangsúlyozza. Ugyanis a legtehetségesebb humán érdeklődésű gyermekeknek szükségük van az ilyenféle többletre, az összefüggések meglátására, s ha nem egy tanár feladata lenne az ilyen foglalkozások tartása, hanem a magyar mellett az ének, a rajz, neta- lántán még a történelem oktatói is részt vennének egy „komplex“ szakkörben, a munka is megoszlana, a program is vonzóbbá válna. A szerző közöl egy 75 tételes témajavaslatot a hetedik osztályos irodalomanyag tanterven kívüli kapcsolataihoz, amelyben Kölcseytől Arany Jánosig, illetve a Mikszáthtól a Nyugat költészetéig témakörökhöz kapcsolható színház, előadóművészét, film, tévé, képzőművészet, zene, kirándulás és egyéb lehetőségeket csoportosítja (1988, 4. sz. 242—47. o.j. Az esztétikai nevelés — így a vizuális nevelés — egyik problémája, hogy az alsó tagozatban csupán két esztétikai minőségre — a szépre és a rútra — fordít figyelmet. Pedig a vizuális nevelés kapcsán számtalan lehetőség adódik a tanórán és azon kívül is a különböző esztétikai minőségek élményszerű befogadására. Általában minden gyerek szereti a komikumot, s a nevelés feladata lenne, hogy a műalkotásban rejlő derűt és humort értékesítse. Ha a rajztanár értéknek tartja a humort, jó kedéllyel, a derű iránti igénnyel rendelkezik, a vizuális nevelést áthatja a humor. A tanulók humorra reagálása az értelmi képességektől, a személyiség érzelmi mélységeitől, -a harmonikus és kiegyensúlyozott magatartástól függ. A humor fokozza a gyerekek tettrekészségét, fantáziáját, munkakedvét, ötletességét, teljesítményét. Az élményben rejlő igaz humor élvezetéig hosszú út vezet, s a nevelési hatások folyamatos biztosítása révén következik be, hogy „... a harsány nevetést az intellektuális öröm váltja fel* A 6—10 éves gyerek rászorul a pedagógus iránymutatására, hogy különbséget tudjon tenni az esztétikailag értékes és értéktelen tárgyak között. A szép értékeinek a megkeresésében a segítés módjai a következők lehetnek: a kérés, az ajánlás, a tanácsadás, az útbaigazítás, a töprengésre késztetés, a próbálkozásra ösztönzés, a bemutatás. A természeti szép észlelésére a tanulmányi sétákon, a kirándulásokon 287
