Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1989-05-01 / 9. szám - Linhardt Gabriella: Megoldásjavaslatok az iskolaéretlen gyermekek felzárkóztatásához / Óvodai nevelés
legesen veszít egy évet stb. A szülők ilyen védekezésével szemben az óvónők gyakran tanácstalanok. Fontosnak és jól bevált módszernek tartom, ha a szülőket megfelelő helyen és időpontban, türelmesen és részletesen tájékoztatjuk az iskolaéretlenséget meghatározó tényezőkről. Nemcsak tényként közöljük tehát a szülővel gyermeke problémáit, mert ilyen esetben a szülő védekezése természetes. Fontos az is, hogy a szülő egyidejűleg érezze a pedagógus részéről a segíteni akarást, azt, hogy a gyermek oldalán áll, az ő érdekeit védi. Ez különösen olyan esetekben szükséges, ahol a szülő védekezik, nem látja okát hogy gyermekét pszichológushoz vigye. A falvakban és kisebb városokban az óvónők gyakrabban találkoznak ilyen problémával, mint a járási székhelyen. Ott ugyanis mindenütt vannak pszichológusok, akik szükség szerint az óvodában is kivizsgálják a gyermeket. A gyermek iskolaérettségének vizsgálatakor megkülönböztetjük a gyermekek azon csoportját, akik azért nem iskolaérettek, mert egyidejűleg mentálisan sérültek is, és így számukra a kisegítő iskola látogatása a legelőnyösebb megoldás. Ha valamilyen súlyosabb pszichikai vagy fizikai sérülésről van szó, a szülők maguk is érzik és tudják, hogy gyermekük problémás, ezért az óvónő javaslatát is könnyebben fogadják. Nagyobb problémát jelent a szülőkkel elfogadtatni, hogy a gyermekük iskolaérétlen akkor, ami- kot až otthoni környezetben ez kevésbé érzékelhető, látható, amikor a szülő nem vesz észre semmi különöset gyermeke viselkedésében. Mivel az óvodai környezet sokban hasonlít az is. kólái környezethez, pl. a gyermek távol van otthonától, alkalmazkodnia kell a többi gyermekhez, figyelnie kell a közös foglalkozások alatt stb., ezért az óvónő olyan oldalárólismeri meg a gyermeket, amelyre a szülőnek nincs lehetősége, és egyúttal meg tudja azt is ítélni, mennyire lesz sikeres vagy problémás a gyermek az iskolában. A problémákra tehát az óvónő hívja fel a szülők figyelmét, ő ismeri, milyenek az iskola követelményei a gyermek érzelmi, magatartási, szociális érettsé gével szemben. Elmondja például a szülőknek, hogy a gyermek figyelmetlen, nem tud játszani, fegyelmezetlen, nyugtalan, túlságosan érzékeny, sokat sír szülei után, szorongó, bátortalan az egyes foglalkozások alatt, bizonytalan, passzív stb. Szükséges elmondani a szülőknek egyidejűleg azt is, hogy mindez milyen következményekkel iár az iskolába kerülés után. Az ilyen tájékoztatás elősegíti a szülők bővebb tájékozottságát és a jobb megértést gyermekük problémáival kapcsolatban. Lássuk az iskolaérettség összetevőit! Az első osztályosokkal szemben támasztott iskolai követelmények megkívánják, hogy a beiskolázott gyermekek mentálisan, szomatikusán, érzelmileg és szociálisan is iskolaképesek legyenek. Az iskolaérettséghez az is hozzátartozik, hogy a gyermek testi fejlődésében elérje a megfelelő szintet. Ide tartozik a megfelelő testsúlynövekedés, a testarányok megváltozása, a kéz finom mozgásainak differenciáltsága stb. Mindezeknek fontos szerepük van a testi és szellemi megterhelés elviselésében. Különösen az írás elsajátításához nélkülözhetetlen a kéz mikromoz- gásait irányító csontok és izmok fejlettsége. E fejlettségi szint a gyermekek rajzai alapján állapítható meg. Ha a vonalak túlságosan szögletesek, nem folyamatosak, a gyermek erősen nyomja a ceruzát a papírra, arra következtethetünk, hogy a gyermek nem érett az írással járó követelmények, megterhelések elviselésére. A szellemi, értelmi érettséget illetően a gondolkodási műveleteknek olyan szinten kell szervezettnek lenniük, hogy a gyermeket képessé tegyék az 277
