Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1989-05-01 / 9. szám - Mázk Mihály: Daltanítás-hallásfejlesztés II.
két is. Mi tehát a belső hallás? Egysze. rűbben fogalmazva olyan zenei képesség, melynek segítségével akkor is fel tudunk idézni dallamokat, amikor az valójában nem hangzik el. Képzett muzsikusokra jellemző tulajdonság ez. A belső hallás fejlesztésének egyik közismert módja a dallambújtatás. Ez csak akkor eredményes, ha a tanulók az újrakezdéskor, illetve hangos énekléskor a hangmagasságot egyöntetűen, tisztán — a ritmus egyöntetű lüktetésének érzékelésével — eltalálják, folytatják. A daltanítás — néhány dal kivételével — hallás után történik. így a daltanítás módszerének két fajtáját alkalmazzuk. 1. Hallás utáni daltanítás 2. A kottáról való tanítás, mely lehet: a) betűkottáról-betűjelről és b) kézjelről történő. A hallás utáni daltanítás egyik kiemelkedő mozzanata a dal pontos, szép bemutatása. Erre a pedagógusnak fel kell készülnie. Tudatosítanunk kell, hogy az új dal ilyenfajta megtanításakor a tanulók a hallott dallamot és szöveget utánzás útján, emlékezetből sajátítják el. Kerüljük az egyhangú, gépies gyakorlást. Elemezzük a dalt tartalom és forma szempontiából. Igyekezzünk — a tanulók aktív bevonásával — mindig megállapítani a szöveg és dallam hangulati egybevágását s ennek megfelelő tempó és dinamika alkalmazását annak megértése végett, hogy a zene nem öncélú, mindig kifejez valamit, s ezt az előadás eszközeivel erősíteni lehet. Az előadás kidolgozásában való aktív részvétel fejleszti a tanulók alkotóképességét, éneklőkedvét és szerelési vágyát. Kiváló motiváló erő a pedagógus hangszere (hangszerei], illetve ennek megfelelő alkalmazása. A hallás utáni daltanításkor globális módszert alkalmazunk (egyszerre tanulják meg a gyerekek a dallamot, a szöveget és ritmusát is). A hosszabb dalokat részekre bontva, majd ismét egységbe foglalva tanítjuk. A kézjelről történő éneklés módjának rövid jellemzése: — a tanító kézielére egy-egy hangot énekelnek a tanulók, — később kis dallamokat mutatunk és énekelünk, — ezt követően egész dalokat mutatunk és énekelünk. Először a szolmizált dallamot tanulják meg a gyerekek, ezután csak lá-lá. val éneklik a dallamot. Végül a közölt vagy táblára felírt szöveggel éneklik a dalt. A zenei emlékezőképesség fejlesztését sem szabad elhanyagolnunk. Kifejlesztésének módja maga a dalanyag s az a törekvésünk, hogy a dalokat minél rövidebb idő alatt tanulják meg. A játékos gyakorlatok közül hatékony és kedvelt az ún. visszhangjáték és dallamfelismerés. A visszhang játékot általában háromféle módon végezzük: 1. A tanító elénekel 1—2 ütem dallamot (lá-lá-val), ezt a tanulók visz- szaéneklik. 2. A tanító kiválaszt zenei motívumokat, melyeket betűkottával felír a táblára (sz-l-sz-m; sz-sz-m-m stb.j. 3. szavak, rövid mondatok megdálla- mosítása. (Kovács Pista, Kinyílott a rózsa, Fújdogál a szél, hull a falevél stb.). Kedves játék a hallásfejlesztő dallamfelismerés is. Itt a tanító dúdol, va vagy hangszeren jól ismert dalt vagy dallamot szólaltat meg. A tanulók, ha felismerték, azonnal megnevezik a dalt-dallamot. Ne feledjük, hogy a hallásfejlesztés mindig a dalokhoz kapcsolódik! Helyesen járunk el akkor, ha előbb a dalt énekeltetjük, és csak azután térünk rá a megfelelő gyakorlatokra. Elmondhatjuk, hogy a tantervi feladatok, ének-zenei nevelés tankönyvei 272
