Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-09-01 / 1. szám - Szeberényiné Z. Judit: Miről ír a Tanító? / Figyelő

Gyermekek az informatika korában címmel Kőrösné M. Márta hangsúlyozza, hogy az informatikai alapismeretek ma már az általános műveltség részét alkotják, tehát nagyon fontos feladat hárul a jövőben az általános iskolai tanítókra. Nekik kell megismertetniük a kisiskolásokat az informatika alapfogalmaival, nekik kell rendszerezniük a gyermekeknek a mindennapi életben szerzett informatikai jellegű ismereteit. Foglalkozik a számítógéppel, a matematikai és geometriai készség fejlesztésével, az adatgyűjtés és -kezelés, a szövegszerkesztés, az eszközcsatolás kérdéseivel is. (2. szám.

3—6. o.)

Beszédművelés, helyesejtés az első osztályban címmel számos gyakorlatmintát kapunk a magánhangzók tiszta artikulációjához, a mássalhangzók gyakorlására, helyes ejtésére, a beszédritmus gyakorlására, valamint a szövegfeldolgozás során alkalmazott eljárásokra.

Ugyancsak a második számban olvashatunk egy igen ötletes szabadidős tevékenység megszervezéséről, a Bölcs Bagoly vetélkedőről, amelyet 3—4. osztályosoknak szerveztek. Decemberben hirdették meg az iskolarádión és a napközis híradón keresztül, a felkészülés három hónapot vett igénybe, ezalatt minden gyermek elolvashatta az irodalmat. A csoportokban előzetes versenyt rendeztek, akkor döntötték el, ki az az 5 fő, aki a közösséget képviselni fogja. A szerző részletesen leírja a 3. és 4. osztályosoknak készített feladatokat és az értékelés módját is.

A 3. számban Kósáné Ormai Vera A pedagógus és a gyermekek kérdései címmel közöl írást az Iskolapszichológus szemmel rovatban. A tanítási órán arról, hogy tudják-e a gyerekek a tananyagot, értik-e, kérdések segítségével szerzünk tudomást. Az esetek többségében az ún. konvergens, zárt kérdéseket találjuk, amelyekre egyetlen helyes válasz lehetséges. A témától, a gyermekektől és egyéb körülményektől függően szinte minden órán olyan kérdést is megfogalmaz a tanító (illetve olyan feladatot is kapnak a gyerekek], amelyekben a cél, a jó megoldás több úton is megközelíthető esetleg több válasz is megfelelő lehet Ezek a divergens nyitott kérdések, amelyek megindítják a gyermek fantáziáját, érdeklődést keltenek benne, s a gondolkodás fejlődését segítik elő. Ilyen pl. az olvasmányokhoz vagy a környezetismereti anyaghoz kapcsolódó „Mit gondolsz ...?”, Mi a véleményed ...?, Mi lenne ha ...? kezdetű kérdések.

Az óra érzelmi légkörét, hangulatát talán leginkább a gyerekek által megfogalmazott kérdések, spontán észrevételek tükrözik. Ha a nevelő elsősorban az egyéni teljesítményt állítja előtérbe, és nagyon szigorúan értékel, a gyerekek inkább formai, a munka szervezésével összefüggő kérdéseket tesznek fel. Bensőséges, oldott, elfogadó és toleráns viszony szükséges a nevelő és a gyerek között a megértést segítő, további magyarázatot igénylő kérdések feltevéséhez. Ezekben a helyzetekben a gyerek egyik aktuális gondjával fordul a nevelőhöz: nem ért valamit. Ha ez a gyermekközösségben nem von maga után semmiféle kedvezőtlen megkülönböztetést (csodálkozást, elmarasztalást], a gyerekek elfogadjak a felkínált lehetőséget: időben jelzik a lemaradást, amikor még könnyen lehet rajta segíteni.

A tananyaggal kapcsolatos kérdéseket többnyire a jobb képességű gyerekek teszik fel. A megfigyelések szerint, sajnos, a kérdések inkább csökkennek az évek során. Vajon miért?

A kérdésekre adott feleleteken kívül azt is megtanulják a gyermekek, vajon „érdemes-e” kérdezni, másképpen vélekedni valamiről, önálló észrevételt tenni, ha nem egészen világos a számtanpélda megoldása, azt meg is mondani. A tanító természetesen a helyzettől, a kérdés tartalmától stb. fügően különbözőképpen fogadhatja a

29