Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1989-04-01 / 8. szám - Gondjainkról - nagyítóval
mert a munka műszaki igényessége sokkal gyorsabban nő, mint a munkások szakmai színvonala .. A Szovjetunió Minisztertanácsa 1988 februárjában jóváhagyott (166/ 1988 sz. ] határozatában többek között sok olyan gondot okozó gondolatról olvashattunk, melyek nálunk is komoly problémát okoznak. Ilyen például a dolgozók kötelező, rendszeres és permanens önképzésének megszervezése. Érdekességként említjük csak meg: amíg nálunk a pedagógusok saját kezdeményezésük alapján és önkéntesen fejlesztik szakmai ismereteiket, a Szovjetunióban egyszerűen felmondást kap az olyan pedagógus, aki nem vesz részt az attesztációt szolgáló továbbképzési rendszerben. Az említett attesztáció célja tulajdonképpen a pedagógus szakmai tevékenységének értékelése és annak a megállapítása, hogy megfelel-e a vele szemben támasztott pedagógiai követelményeknek. A Szovjetunióban a közművelődési rendszer átépítésével kapcsolatban megjelent tézisekben arra a kérdésre, hogy mit jelent az oktatásügy átépítése, ez a válasz található: „Az átépítés, az átalakítás tulajdonképpen az iskola vagy más közművelődési intézmény azon céljának tudatosítása, hogy ez mennyire tükrözi a társadalom új, szociális követelményét. Ez tulajdonképpen az alkotó módon dolgozó pedagógus szükségének és egyben társadalmi jelentőségének elismerése és hangsúlyozása. Hiszen a pedagógusnak a legújabb tudományos-műszaki ismereteket szervesen ötvöznie kell az oktatás-nevelés haladó technológiájával és olyan permanens önművelési feltételek megteremtésével, amelyek teljes mértékben biztosítják az emberi tényező hatékonyabb kihasználását a társadalom fejlődésének felgyorsítása és a személyiség sokoldalú kibontakoztatása végett.“ Az oktatásügy a Szovjetunióban az átépítéssel kapcsolatos társadalmi kihívások kereszttüzébe került. A humán értelmiség, elsősorban az írók, de a zenészek és a képzőművészek is elmarasztalják az iskolát, mert „nem ad az ifjúságnak a demokráciához elengedhetetlenül szükséges po litikai kultúrát. Mert korszerű humán műveltség nélküli embereknek hiá ba próbáljuk megmagyarázni, mi a teendő. Ha elhiszik is, igazi megértés nélkül e hit igen ingatagnak bizonyul. Közönyös, individualista és az ellenérvek meghallgatására képtelen szellemi közegben nem alakulhat ki olyan közösség, amely elengedhetetlenül szükséges a demokratikus intézményrendszer sikeres működéséhez __“ Márpedig a „több demokráciát, több szocializmust“ jelszó teljesítésének ez elengedhetetlen feltétele! A politikai kultúra az iskolában is hiánycikk — írják az irodalmi lapok e témával foglalkozó cikkeinek szerzői. így aztán az „úszómester paradoxon“ esetével állunk szemben. „Mert senki sem tanulhat meg úszni, ha addig nem engedik a vízbe, míg nem tud úszni. Másfelől viszont megfullad az, akit minden úszni tudás nélkül belöknek a mély vízbe.“ Ezért van szükség jó „úszómesterre“, azaz társadalmilag, anyagilag és erkölcsileg — megbecsült pedagógusgárdára! Mert nincs, nem lehet nagyobb baj annál, ha az „úszómester“ a kötelet nem a tanuló derekára, hanem a kezére-lábára köti; ha az „úszómester“ úgy okít, hogy maga sem tud úszni; ha az „úszómesternek“ nem az a célja, hogy tanítványa minél hamarabb tudjon önállóan tempózni... Ügy érzem, érdemes „vigyázó“, figyelő szemünket erre az „úszómester paradoxonéra vetnünk, meg a minket is érintő — a „glasznoszty“ jegyében megfogalmazott — többi társadalmi kihívásra ... M. F.
