Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-09-01 / 1. szám - Pomsár Zoltán: A környezet védelmének és fejlesztésének lehetőségei a munkára nevelés tantárgyban
a tematikus céllal tervezett tanulmányi séták. Többé-kevésbé minden tárgyról elmondható, hogy alkalmas a környezetvédelem és -fejlesztés gondolatának kialakítására, kiművelésére. Vannak olyanok, amelyek e téren különösen előnyös helyzetben vannak. Az alapiskolák alsó tagozatán e tantárgyak sorában megemlíthető: a természeti ismeretek, a környezetismeret, a honismeret és a munkára nevelés is. Az előbb említettek inkább elméleti ismeretanyagot közölnek a természetről és annak törvényszerűségeiről. A munkára nevelés tantárgy a tanulókat többnyire aktív tevékenységre ösztönzi az adott nevelési területen. A nevelés szempontjából ez az aktivitás közvetlen, tevékeny munkát jelent. A környezet védelme és kialakítása szempontjából ezt a tevékenységformát tartjuk a legértékesebbnek. Kezdjük a sort mindjárt az apró anyagokkal. Lényegében ebben az esetben a tanulók természetes eredetű anyagokkal és ipari hulladékanyagokkal dolgoznak. Különböző fák terméseit, növényrészeket, az egyes növények magvait használják fel olyan hasznos és esztétikus tárgyak készítésekor, melyek a környezet kialakítása szempontjából fontos szerepet játszanak. Hasonló módon felhasználhatják a különböző ipari hulladékokat: üres dobozokat, gyufaskatulyákat, orvosságos Üvegeket, kozmetikai cikkek üres flakonjait stb. Az adott munkaformák aktív tevékenységre ösztönzik a tanulókat a környezetteremtés területein, s hangsúlyozhatjuk itt az emberre és mesterséges környezetére utaló vonatkozásait. Fontos szerepet tulajdonítunk a papír- és kartonmunkáknak, valamint a textilanyagokkal folytatott tevékenységnek. Ezek során is igénytelen, sok esetben hulladéknak számító anyagból készítenek a tanulók hasznos, szép és célszerű tárgyakat. Nem kis szerepet tulajdonítunk a mintázó anyagokkal végzett munkáknak. Szakavatott oktatói tevékenység a tanulókkal itt is hasznos és esztétikus készítmények készítésére ösztönözheti. Külön kiemeljük azt a tényt, hogy a mintázás folyamán feleleveníthetők a tájjellegnek megfelelő népi hagyományok. Az egyes népi hagyományok anyagait természetesen a módszertani kézikönyvek nem tartalmazzák, de a tantárgy tartalmát érdekesebbé tehetik. Említsük meg a gyertyaöntés szép hagyományait, hímes tojások készítését. A legegyszerűbb mintázás, amely kellemes és hasznos időtöltés is, a kelt tésztából való mintázás. Készíthetők így kis emberfigurák, állatkák, amelyek megsüthetők, esetleg főzhetők, és persze a tanulók el is fogyaszthatják. Nem szabad elfeledkeznünk végül a szerelési munkákról sem. E tevékenységforma szintén környezetet alakító tárgyak készítését eredményezheti. Ebbe a témakörbe tartozik a kerékpár is. amely jó propagálója lehet annak a mozgalomnak, amely a levegő tisztaságáért harcol. Ha tehát részleteiben átgondoljuk az egyes műszaki anyagokkal végzett tevékenységformák lehetőségét az iskolák alsó tagozatán, bátran állíthatjuk: minden munkaforma alkalmas arra, hogy az ifjúságot a környezet védelmére, szeretetére és fejlesztésére nevelje. Fontos kiemelni, hogy e munkák során mindvégig aktív tevékenységgel találkozunk, mely nevelői szempontból nagyon előnyös és előremutató. Fontos az oktató pedagógus személye. Példamutatása, cselekedeteivel tanúsított környezetkímélő és -védő magatartása ékesebben beszél minden hangzatos frázisnál. Mindez pozitívan nyilvánulhat meg tanítványai cselekedeteiben. A környezetvédelem és -fejlesztés terén fontos szerep jut a pedagógus állandó friss, naprakész tájékozottságának is. Lényeges tehát, hogy együtt éljen az adott problémával, és ismerje az e témát tárgyaló legújabb irodalmat, sajtótermékeket. Legyen hallgatója a 27
