Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-12-01 / 4. szám - Magdaléna Hegerová: A szlovák nyelv nyelvtani minimuma a magyar tanítási nyelvű alapiskola 1-4. osztályában

hez, az analógia megértéséhez [sokrétű gyakorlás után], a jelenségek közti különbségek megértéséhez [magyar- szlovák] vezeti őket.

Az említett tézisek az intuitív-imita- tív5 módszerrel valósulnak meg.

Fontos az a megállapítás, hogy a nyelvi jelenségek tudatos megismerésétől és felhasználásától gyakorlatok segítségével jutunk el azok tudatos (automatikus] felhasználásához.

A NyM jelenségeinek gyakorlásakor mindig érvényesül az oktatás három fázisa: az impulzus — reakció — korrekció hármasság. Ez a tétel a tankönyvek és a módszertani kézikönyvek megalkotásának koncepciójára is érvényes.

Javasolt nyelvtani minimum a magyar tanítási nyelvű alapiskola második osztálya számára

Mivel e folyóirat terjedelme nem teszi lehetővé az alapiskola 1—4. osztálya nyelvtani minimuma konkrét tartalmának teljes terjedelemben való közlését, csupán az alapiskola második osztálya számára javasolt terv egy részét közöljük:

1. Az alapiskola második osztályában előforduló sajátos problémák

A szlovák nyelv nyelvtani minimumának kiválasztásakor a 2. (részben a 3. és a 4.] osztály részére a következő kritériumokat vesszük figyelembe:

a] az osztály meghatározott célját, tekintettel a tantárgy új alkotóelemére —a novembertől kezdődő írásra és olvasásra

b] az első osztályban, illetve már az óvodában az intenzív nyelvi jelkészítés keretében szerzett nyelvi ismereteket, készségeket és szokásokat,

c] a magyar tanítási nyelvű alapiskola alsó tagozatán használt didaktikai módszereket,

d] a szlovák nyelv elsajátításának komplex célját,

e] a nyelvtani jelenségek és szerkezetek olyan kiválasztását, amely szerint a tanulók a következőket analogikusán elsajátítják,

f] a nyelvi jelenségek alkalmazhatóságát és gyakoriságát a mindennapi beszédben,

g] a nyelvi jelenségek átadásának terjedelmét és mélységét (az automatizáló fokáig],

h] a tanuló ismereteinek koncentrikus és spirális bővítését és elmélyítését,

i] a módszertani jokozás követelményét (v. ö. az 1. osztállyal].

A második osztályban a kiejtés gyakorlása megkívánja

— a hangok, hangcsoportok és szavak, vagyis a nyelv hangjainak tudatos imitációját,

— az adott témakörről folyó kommunikációban szükséges a spontán reagálás készsége, amelyben a tanuló nyelvtanilag helyes szerkezeteket, illetve toldalékokat használ,

— a nyelvtani jelenségek begyakorlása megköveteli a nyelvi formák tudatos megkülönböztetését (elméleti megokolás nélkül].

A mondatközpontúság az oktatásban éppúgy, mint az alapiskola első osztályában, a következő mondatszerkezetekből indul ki:

Személyek, állatok és dolgok megnevezése

Kto je to? Čo je to?

Személyek, állatok és dolgok cselekedetei (minden igeidőben]

Čo robí? Čo robil (la]? Čo urobí? Čo bude robiť?

Az 1. és 2. nyelvtani személyre vonatkozó cselekedetek.

(Az ige múlt idejű alakjának neve mint kontrasztív jelenség.]

113