Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-12-01 / 4. szám - M. F.: "Hogy szívekbe menjen által a dal…"
„Hogy szívekbe menjen által a dal... tt Az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Test- nevelési Minisztériumának az 1988/89- es iskolai évre kiadott pedagógiai és szervezési utasítása értelmében 1988 szeptemberétől már a 8. osztályban is tanítani kell, kötelező tantárgyként a zenei nevelést. A Pedagógiai Kutatóintézet ez év júliusában e feladat sikeres végrehajtása érdekében módszertani utasítást adott ki. A Szocialista Nevelés olvasói ismerik a tantárgy körül zajló éles vitát, amelynek eredménye többek között az alapiskolai zenei nevelés tanításának óratervi bővítése. Az országos vita egyik lényeges konklúziója azonban az is, hogy az alapiskolai ének-zene oktatás nem csupán óratervi, azaz mennyiségi probléma. Az egyik prágai szakember, a Pedagógiai Kutatóintézet tudományos munkatársa, pl. ezt mondta: „Majdnem mindegy, hogy heti egy vagy heti két-három órában, hét vagy nyolc éven át fogjuk rosszul tanítani az énekzenét” Minden tanítás, de különösen a készségfejlesztő, művészeti tárgyak, az irodalmi, a képzőművészeti vagy a zenei nevelés oktatásában csak a tanítás színvonala teszi-teheti lehetővé a nevelést, azaz válhat valóban zenei (irodalmi, képzőművészeti) neveléssé. Tehát teremthet nemcsak viszonyt az értékes zenéhez (irodalomhoz, képző- művészethez — de hát teremt-e?), teheti nemcsak közelítve az igazi művészi értéket (s ezzel száműzheti a ma még ugyancsak uralkodó giccset!), hanem egész életre szólóan alakíthatja ki a tanulóban a zenei (irodalmi, képzőművészeti) szép iránti igényt. Ennek érdekében szemléletváltásra van szükség e téren is. Ismert, a szocialista pedagógia mereven elutasítja a fő- és melléktantárgyak” elvét. S teszi ezt nemcsak elméletben, de megteremti ennek tantervi igényét, s ezzel a lehetőségét is. Az igény, de még a lehetőség sem valóság, s nem a gyakorlat. A mi pedagógiai gyakorlatunk, a mi valóságunk sem ez még, mert a tanítás gyakorlata nincs összhangban a tantervi követelményekkel. A prágai szakember alapos elemzéssel bizonyította állítását. Ismertette, hogy 100 iskola ellenőrzési és értékelési jegyzőkönyvéből csak hétben esett szó a zenei nevelésről és a hétből csak háromban érdemben. Az utóellenőrzés pedig kimutatta, hogy az említett 100 iskolából 53-ban a tantárgyat a maradék órák elve alapján osztották el, hogy a tanulóknak nem a zöme tudta tisztán elénekelni a tantervben előírt dalokat; nem ismerte a zenehallgatási műveket stb. Ezt állapította meg a cseh szakember. A jelenlevő szlovák szakemberek pedig megállapították, Szlovákiában is hasonló a helyzet. Klocháň elvtárs, a kiváló énekpedagógus, tanulmányában, amelyet a Nové slovo közölt, a fenti véleményt tényekkel alátámasztva erősítette meg ... Mit mondjon a nemzetiségi iskola pedagógusa? Nem állnak tények a rendelkezésünkre, csak azt tudjuk, a tantárgy szakoktatása terén sok a hiányosság; a tanfelügyelői jelentések névlegesen is melléktantárgynak nevezik a zenei nevelést(l). Pedig az ének-zene a magyar nyelvvel és a történelemmel (hagyományaink ismeretével) egyenrangú pillére a magyarságtudatnak. S mennyi szó esik a nemzeti identitásról manapság ismét Ke- let-Közép-Európában, s mennyi érzelemdús, sőt indulattal teli vitáról hal106
