Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1988-01-01 / 5. szám - Sz. J.: Az óvodai nevelésről / Figyelő
^neaEioJ^ Az óvodai nevelésről PEDAGÓGIAI SZEMLE Az 1987-es évi 9. számban Bakonyi- né Vincze Ágnes köszönti a negyvenedik évébe lépő közismert folyóiratot, az Óvodai Nevelést. A havonta megjelenő szakfolyóirat az óvónők, a óvodapedagógusok lapja. Számukra közvetítette kezdettől és közvetíti ma is az óvodai nevelés szerteágazó, sokféle problémáját, érintve mindig a társtudományok legfontosabb eredményeit is, amelyek nélkül az óvodapedagógia csak partikulárisán szolgálhatta volna magát az óvodai nevelés ügyét is. A folyóirat első száma 1948 januárjában látott napvilágot Gyermeknevelés címmel, 1953 óta Óvodai Nevelés címmel jelenik meg. A folyóirat jellegét mindig is erőteljesen befolyásolta az, hogy az óvodai nevelés egyetlen magyarországi szaklapja, ebből adódik jellege, sokrétű funkciója. Mint az oktatási kormányzat lapja, a mindenkori közoktatáspolitika szócsöve, ugyanakkor betölt elméleti jellegű funkciókat is, egyben általános gyakorlati és konkrét módszertani feladatoknak is eleget tesz. A lap minden számában szerepel politikai vagy közoktatási tájékoztatás. Tartalom és terjedelem szempontjából mindvégig a legnagyobb helyet foglalja el az elméleti és gyakorlati tanulmányok, cikkek közzététele. Az óvoda-iskola kapcsolatának csaknem harmincéves publikálási időszakát az óvodai oktatás és foglalkozási tárgyak elméleti-metodikai és gyakorlati tapasztalatait tartalmazó közlemények is jellemezték. Intenzíven foglalkoztak •az anyanyelvi neveléssel, az óvodaimatematikai foglalkozásokkal, a kifejezés kultúrájával, a megszólítás, a köszönés dilemmájával stb. A lap azt tükrözi, hogy nincs olyan pedagógiai szituáció, elvi-elméleti probléma, amely ne igényelné a fejlődés-, a neveléslélektan vagy a szociálpszichológia eredményeinek alkalmazását, illetve a pszichológiai megalapozottságot. Magára vállalta a folyóirat a magyar intézmény- és problématörténet sajátos fejlődésének a tolmácsolását is. A hazai óvodatörténetet az egyetemes óvodatörténettel összefüggésben mutatta be, ugyanakkor feltárta azt a szerepet, amit a magyar óvodák betöltötték a társadalmi fejlődés egyes szakaszaiban. Rendszeres bepillantást kíván adni más országok óvodapedagógiai törekvéseibe. Elsősorban külföldi folyóiratokból átvett cikkekkel tudta ezt az igényt kielégíteni. Folyamatosan jelennek meg az írások a baráti országok lapjaiból. Ugyanebben a számban az iskolapszichológia kérdéseiről találunk egy ankétot, melyben Hűvös Imréné Együttműködés a pedagógusokkal — már az óvodában címmel a ma új lendületet kapó iskolapszichológusi tevékenység óvodai lehetőségeiből villant fel néhányat. Véleménye szerint a hatéves korig történő intézményes nevelésnek kell — a bánásmód pszichológiai szempontjából — olyan preventív funkciót betöltenie, amely a differenciált fejlődési lehetőségek biztosításával megelőzi a sokszor csak iskoláskorban jelentkező problémákat. Általában azt szokás felsorolni, hogy mit kell tudni a gyerekeknek. A szerző viszont azt hangsúlyozza, mit ne sajátítson el az óvodás a 3 év alatt: 156
