Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1988-02-01 / 6. szám - Mózsi Ferenc: Régi, nagy idők

Bratislavában, 1950 július—augusztusában a jövendő tanítók számára egy nyári tanfolyamot indított. A tanfolyam pedagógiai vezetésével a Művelődésügyi Megbízotti Hivatal Hartmann József és Ozorai Ferenc duna- szerdahelyi (Dunajská Streda] pedagógusokat bízta meg.

Az 1952/53-as iskolai évben hasonló, 10 hónapos tanítóképző tanfolyamot rendeztek Starý Smokovecen, illetve Trenčianske Teplicén. A tanfolyamon 120 hallgató vett részt, vezetésével pedig Szabó Imre komáromi (Komárno] pedagógust bízták meg.

1951 nyarán Bratislavában 40 óvónőjelölt számára Szabó Ferenc és Varga Béla (Malinovo, Bratislava] vezetésével egy hathetes, 1952-ben pedig Füleken (Fiľakovo] 44 hallgató számára négyhónapos tanfolyamot rendeztek.

A bratislavai és a komáromi magyar tanítási nyelvű középiskolák esti tagozatain ekkor már pedagógiai tagozatok is működtek. Ez a közel ötszáz tanítójelölt, munkás- és parasztfiatalok, érettségizettek, egyetemisták, volt gimnazisták, akiknek szociális helyzetük, illetve a háború vagy a háború utáni évek nem engedték meg, hogy képességeiknek megfelelően, teljes értékű értelmiséggé nőjenek, és kb. 110 tanító, tanár (akik nem települtek Magyarországra] és az a mintegy 70 csehszlovákiai magyar pedagógus-főiskolás, akik a felszabadulás után Magyarországon tanultak, lett a magva annak a pedagógusgárdának, akik lelkes tevékenységükkel megalapozták hazánkban a szocialista magyar tanítási nyelvű iskolaügyet.

Az eredmények igazolják: az iskolai hatóságok nagy tennivágyással és lendülettel szervezték a magyar tanítási nyelvű iskolaügyet. A felszabadult energiák fokozott tevékenységre és önművelésre ösztönözték a pedagógusokat.

Már az ötvenes évek elején kiépültek a pedagógusképző intézmények: a Komenský Egyetem, majd a Pedagógiai Főiskola Magyar Tanszéke (Bratislava — 1951), a Pedagógiai Fakultás (1951), később a Felsőbb Pedagógiai Iskola (Vyššia Pedagogická škola — 1953] magyar tagozata, a tanítóképző pedagógiai gimnáziumok Bratislavában (1950) és Rozsnyón (Rožňava (1953), az óvónőképző pedagógiai gimnázium Komáromban (1952).

Az évtized végére a tanítóság jelentős része a tanítóképző intézményekben képesítést szerzett, s ennek eredményeképpen az iskolák oktató-nevelő munkájának a színvonala is emelkedett.

A komáromi gimnázium (1950) megnyitása után 1958-ig bezárólag kiépült az általános műveltséget nyújtó középiskolák hálózata. A kötelező alapiskolák hálózata 1957-ig teljesen kiépült. A Kassai (Košice) Gépipari Szakközépiskola kapunyitása után (1950) a szakiskolák hálózatának építése is megindult.

1951-ben az Učiteľské noviny c. szlovák nyelvű tanítói hetilap kéthetenként magyar nyelvű mellékletet, a Tanítók Lapját jelenteti meg Tábi László szerkesztésében. 1955-ben megindul a Szocialista Nevelés című módszertani havi folyóirat dr. Turczel Lajos felelős szerkesztővel az élen.

A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák első évtizedének gyors fejlődési szakaszát a szerveződés és az alapozás jellemezte.

Az ötvenes évtized korszakváltásának előkészítője egyrészt Szlovákia Kommunista Pártja KB-ának az 1959. január 16-i határozata a csehszlovákiai magyar dolgozók politikai, kulturális és gazdasági helyzetéről, másrészt az 1950. december 15-i új iskolatörvény. Ennek eredményeként a 60- as évek elejére esik a magyar iskolák tanfelügyelői hálózatának kiépítése a kerületi és véglegesebb formában központi szinten is. A Pedagógiai Kutató- intézet nemzetiségi csoportja Hasák Vilmossal és a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztőségének állománya is ekkor állandósul Wer- denich Józseffel, majd később dr. Ber- tók Imre kandidátussal az élen. Ugyanis az ötvenes évek utolsó harmadában a tanítóság egy része már részt tudott vállalni az iskolák irányításában. A Szocialista Nevelésben ekkor már több elvi jelentőségű cikk, önálló tanul168