Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-10-01 / 2. szám - Gondjainkról - nagyítóval

Tíz nap, amely megrengette és hetven év, mely átformálta a világot. Milyenné is változtatta a nagy októberi szocialista forradalom világunkat?

Erre a kérdésre a tudományos művek ezrei igyekeznek válaszolni. Az egyik mű a kapitalizmus általános válsága és a gyarmati uralom megszűnése, mások a szocializáció és a társadalom demokratizálódása szempontjait, ismét mások az ökonómia vagy a filozófia, a szociológia vagy az ideológia, illetve a kulturális felemelkedés kérdéseit vizsgálva bizonyítják: az elmúlt hét évtized az emberiség történetében korszakalkotó jelentőségű. Olvasóink levelében a nagy metamorfózis pedagógiai-pszichológiai és szociológiai szempontjai kapnak érthető hangsúlyt. Többen fejtegetik a tanulók tudatformálásának, a hazafiságra és az internacionalizmusra, a nemzetiségi tudat elmélyítésére és a helyes ön- imeretre való nevelés szükségét. S az egyik olvasónk feltette a kérdést: „Mi az, amit e téren produkált az elmúlt hét évtized“, azaz, amit a noszf sugallt és sugall? A kérdést nyilván le kell szűkíteni arra, amit „itt és most“ véleményünk szerint tudatosítani kell. S ez talán a következő: az európai szocialista országok nemzeti fejlődése kétfajta utat járt be. A nemzeti formálódás kezdeti korszakában ezek a nepek általában soknemzetiségű (pl. a cári vagy a Habsburg) birodalmakban éltek mint uralkodó vagy mint elnyomott nemzet, nemzetiség. A cári Oroszországhoz tartozók a noszf után is együtt maradtak egy szövetségi államban; a többiek fokozatosan (a 19. sz. során, illetve az első világháború után) a noszf hatására jutottak önálló nemzeti léthez, még a tőkés rendszeren belül, s csak a második világháború után indultak meg a szocialista fejlődés útján. Annak ellenére, hogy a politikai és a gazdasági, a társadalmi és a kulturális változások viharos gyorsasággal valósultak meg, a tudati változások ezt a gyors metamorfózist csak lassabban tudták követni. Hazánkban a szocialista nemzet és ezzel párhuzamosan a nemzettudat természetszerűen a burzsoá nemzetből nőtt ki. Közismert: a társadalmi tudat egészében lassabban változik, mint az objektív gazdasági és társadalmi struktúra. A múlt, a nemzeti formákban végiggondolt fejlődés ezért erősen áthatja a társadalmi tudatformákat, sok esetben nem is tudatosítva, hanem inkább rendszerezett vagy kevésbé rendszerezett történelmi ismeretek, emóciók és más elemek formájában. Tehát a múlt jelen van a jelenben, ezért a tanulók tudatformálásában az a legfontosabb feladatunk, hogy a múlt pozitív jegyeit tudatosíttassuk, tehát azokat a jegyeket, amelyek az itt élő népeket összekötötték. Sajnos, ez sem mindig rendszerezett, tisztán racionális, tudományosan megalapozott tudatos cselekvés. Ugyanis a nemzeti sajátosságok, s ennek következtében a nemzeti tudat nemcsak öröklött tudati tényezők függvénye, hanem nagyon is reális, az ember tudatától független, objektív feltételek következménye. Ezért csak fokozatosan kapcsolódik össze a szocialista tudat egyéb elemeivel, többek között például az internacionalizmussal, az anyanyelvi kommunikáció tudatosításával, a haladó hagyományok ismeretével stb. Tény, hogy a történelmi tapasztalat még kevés alapot ad holmi „véglegesnek“ tekinthető következtetések levonására (ez nem is lehet célja a m < xizmusnak, hiszen ellenkezik a dialektika törvényeivel), de már ma is kh~ r.Lnató: a nemzettudat történelmi eleme ugyan a múlt felé fordult, de r::

__g a nemzettéválás egyik fogódzója volt, s így természetszerűleg terelte Egyetmünket mindig is a jövő, a további fejlődés, tehát a nemzetinemzetiségi fejlődés felé is. Ez az a Széchényi-féle utalás, mely szerint „inkább érdekeljen minket az, hogy mik leszünk, mint az, hogy mik voltunk.“ Ez azonban nem eredményezheti a haladó nemzeti hagyományok tiszteletének és ápo