Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-10-01 / 2. szám - Török Matild: Hatékony módszerek - a csoportmunka

nyelvoktatásban arra kell töreked­nünk, hogy minden tanuló minél töb­bet beszélhessen. A korszerű módszerek megválasztása nem zárja ki az oktatás három alapve­tő szervezeti formájának — a frontá­lis, csoportos és az egyéni foglalkozta­tás alkalmazását. Mindhárom szerve­zési formának az oktatásban számos pozitív vonása van, amelyeket a jó pedagógus optimális arányban felhasz­nál és biztosítani tud. Az érdeklődés felkeltése, az aktivi­záló gondolkodás, a tanulók tevékeny­sége a pedagógustól változatos mód­szerek és eljárások alkalmazását kö­veteli meg a tanítási óra minden sza­kaszában. Tehát egyik foglalkozási forma kizárólagos alkalmazását sem ajánlhatjuk. A gyakorlatban mindig szem előtt tartjuk a foglalkozási for­mák előnyeit, és az oktatás céljának megfelelően választjuk ki a legmegfe­lelőbbet. Mindig figyelembe vesszük a tanulói aktivitás elvét, a tanulók tuda­tos részvételét, önálló tevékenységét a tanítási órán. Tanulóink az órán je­lentkezzenek, beszéljenek, vitatkozza­nak, oldjanak meg problémát, kérdez­zék egymást, gyakorolják a nyelvet természetes szituációkban. A színvona­las óravezetés biztosítja a fegyelem fenntartását is. A didaktikai irodalom sokat emle­geti a csoportmunkát, amely jó lehe­tőségeket biztosít a tanulók aktivizá­lásához. A legtöbb pedagógus úgy lát­ja, hogy a frontális oktatás nem. nevel a közösség számára. E módszer nem teszi lehetővé, hogy a tanulók együtt dolgozzanak (nem nyújt módot az együttműködésre — Arvidson, 1972, Gazso-Pataki, 1971 és sokan mások). A csoportmunkával kapcsolatban a leg­több szerző a munkaforma kollektív jellegét, a szolidaritást, a kölcsönös megértést emeli ki (Mayer, 1957, Pa­taki, 1972, Suchodolski, 1964, Skalko- vá, 1972). A csoportos munkaforma biztosítja a változatos eljárásokat az oktatásban, és alkalmas a tananyag begyakorlására, a középiskolában már az új anyag megértésére is. A tan­könyv az egyes részterületek után többféle gyakorlattípust tartalmaz. Ezek a csoportmunkában alkalmasak a megfigyelésre, a rendszerezésre, elem­zésre, az anyag elmélyítésére. A gya­korlatok, feladatok kiosztása során a pedagógus különböző képességű tanít­ványainak különböző tartalmú és ne­hézségű feladatot ad. Ebben az eset­ben a jobb tanulók feladata igénye­sebb, nagyobb önállóságot, megalapo­zottabb készséget követel, míg a gyen­gébb tanulók esetleg begyakorló jelle­gű feladatot kapnak. A körültekintő pedagógus feladata, hogy eldöntse, mikor melyik anyag (gyakorlat) alkal­mas erre a célra. A csoportmunkában a tanár az osz­tályt néhány 3—4 tagú csoportra oszt­ja fel, és kijelöli az egyes csoportok feladatait. A csoportok kb. 8—10 per­cig önállóan dolgoznak, miközben a tanár ellenőrzi a munkát, vagy aktí­van foglalkozik az egyik csoporttal. Ennek a munkaformának az előnye, hogy minden tanuló dolgozik, gondol­kodik, aktívan részt vesz az óra mun­kájában. A csoportmunkát az óra bármely szakaszában alkalmazhatjuk, pl. az ol­vasmány feldolgozása vagy a szöveg­elemzés során az egyik csoport elké­szíti a szöveg reprodukálását, a másik kérdéseket alkot, a harmadik a szöve­get alkotóan variálja, aktualizálja a tanuló viszonyaira, vagy kikeresi a kulcsszavakat, szókapcsolatokat, váz­latot készít, dramatizálja a szöveget, szabadon kiegészíti stb. így a tanulók az olvasmány témáját tudásukhoz mér­ten sokoldalúan közelítik meg, dol­gozzák fel, a legfontosabb szerkezete­ket automatizálják és fejlesztik kész­ségüket. Az egyes csoportok szótár­munkát is végezhetnek, pl. kikeresik a szavak jelentését, grammatikai jel­lemzőit (kategóriáit), rokon értelmű, 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom