Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-10-01 / 2. szám - Kálmán Teréz: Bábjáték az óvodában / Óvodai nevelés
=1ŐUOPFII nEUELČS Bábjáték az óvodában Az óvodába kerülő gyermekek a mi vidékünkön tájszólással beszélnek. Az anyanyelvi nevelés keretén belül és minden foglalkozáson nagy figyelmet fordítunk a szép, tiszta magyar beszédre. Kezdetben az eredménnyel nem voltunk megelégedve. Nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogyan és minek a segítségével tudnánk jobb eredményt elérni. Végül — többek között — bábukat használtunk a foglalkozásokon, olyanokat, amelyeket mi, óvónők készítettünk. A bábu nagyon közel áll a gyermekekhez, felszabadítja érzelmeiket, hat rájuk úgy, hogy a látottakat, hallottakat komolyan veszik. A báb érzelmileg hat a gyermekre, ezért a gyermek azonosulni tud a bábbal. A bábu kérését, tanácsát teljesíti, utánozza beszédét. A báb segít bennünket abban, hogy az 5—6 éves gyermekek tisztán, önállóan, összefüggő mondatokban, szépen beszéljék anyanyelvűket. Munkánk során általában botbábukat használunk, amelyeket a gyerekek könnyen tudnak mozgatni. A bábukkal hároméves korban ismerkednek meg versek, mondókák tanulásakor. A mon- dókák lüktetését, dalok ritmusát a kicsinyek fejezik ki a bábokkal. A haj- lítgatás, ringatás előkészíti a báb céltudatos mozgását, s ez nemcsak a szövegek, dalok gyakorlására jó, hanem fejleszti a gyermekek ritmusérzékét is. Pl. a .,Cini-cini muzsika“ kezdetű mondóka tanulásakor fakanálbábot kapnak a gyerekek, amelyet táncoltatnak. 4—5 éves gyermekeink már utánozni kezdenek bennünket, mivel szeretik a mesét, önálló dramatizálással is próbálkoznak. Kezd kialakulni a párbeszédes játék. A gátlásos, dadogó gyerekek azonosulnak a bábbal, és annak hatására a paraván mögött tisztán, értelmesen, folyamatosan beszélnek. Az 5—6 éves gyermekek képesek már egy-egy mesét is eljátszani. A paraván mögött biztosabban mozognak, és össze tudják hangolni egymás játékát is. Élvezik a játékot, a szereplést. Fejlesztjük már a kritikai érzéküket is — „ki és miért játssza szebben a szerepet“. A játék öröme mellett a bábok mozgatására, a szöveg értelmes előadására és a térbeli orientációra is figyelniük kell. Pl.: Weöres Sándor „Csali mese“ c. versét a következőképpen játsszuk: Szereplők: fiú és kislány báb (botbáb ). (A kislány háttal áll a fiúnak, a fiúnál kosár van.) F: Hoztam neked kaskát, hiszed-e? L: Nem. F: A kaskában macskát, veszed-e? L: Miá-úú. F: Jó lesz egerésznek, tudod-e? L: Nem. F: Háztető-zenésznek, hallod-e? L: (Kicsit hátrafordul, kíváncsian néz a kosárra.) F: Hoztam kézzel-lábbal, várod-e? L: Nem. F: Hegyen, völgyön által, járod-e? (A fiú félkörbe megy, a lány néz utána.) F: Hegyi út magas volt, kúszod-e? (A fiú a paraván szélén a kúszást utánozza.) L: Völgyi út síkos volt, csúszod-e? (A fiú utánozza a csúszást a paraván szélén.) F: Nehéz volt a kaska, sejted-e? L: Nem (tobbant dacosan). F: Nyávogott a macska, érted-e? L: Miá-úú. F: Felkarmolva vállam, látod-e? (A fiú 40
