Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-10-01 / 2. szám - Josef Havlín elvtársnak, a CSKP KB titkárának a XII. Fulneki J. A. Komenský napokon elhangzott beszédéből
E dokumentumban megkülönböztetett figyelmet fogunk szentelni annak, hogy az iskoláinkban végzett tanulók milyen mértékben készültek fel az eredményes helytállásra a forradalmi változások korát élő társadalmunkban. A készülő analízisből és az oktatási-nevelési rendszerünk továbbfejlesztett programjából egyértelműen tükröződnie kell annak a ténynek, hogy szocialista iskolánkban a továbbiakban is minden egyes fiatal képességeinek és adottságainak a továbbfejlesztése a fő cél annak ellenére, hogy a nyugati bírálatok az oktatás és a nevelés válságáról beszélnek. Egyértelműen elhatároljuk magunkat a burzsoá iskolarendszerek osztályszempontoktól vezérelt gyakorlatától, melyben fokozatosan erősödik az iskola osztályjellege, és ennek eredményeképpen egyre inkább hangsúlyt kap az az elképzelés, hogy az iskola feladata a művelt elit képzése, és emellett a széles néptömegek számára elegendő a minimális ismeretek elsajátítása. Az utóbbi időszakban egyre inkább előtérbe került az esztétikai nevelés. E tárgykörről egyre többet beszélnek a pedagógusok, az egyes művészeti szövetségek tagjai, valamint a szülők is. A bíráló vélemények szerint az alapiskolát befejező tanulók esztétikai felkészültsége nem kielégítő, nincs jelen az esztétikum az emberek között a munkahelyen, a családban sem, és ezek a hiányosságok csak úgy szüntethetők meg, ha az iskolában az esztétikát külön tantárgyként tanítanák, és ebben a tantárgyban integrálódnának az irodalmi, képzőművészeti és zenei ismeretek is. Nem fogadhatjuk el azt a véleményt, hogy az esztétikai neveléssel kapcsolatos hiányosságok okai csak az iskolában, csak a pedagógusok munkájában keresendők. Utalnunk kell az 1976-ban jóváhagyott dokumentumra, amely nagyon pontosan meghatározta az esztétikai nevelés funkcióját, és kijelölte azokat a feladatokat, amelyeket az iskolának kell módosítani, ám azt is tudatosítani kell mindenkinek, hogy az ifjú generáció esztétikai nevelése nem kizárólag az iskola feladata, hanem össztársadalmi ügy. Az ifjúságra ugyanis hatással van az a környezet is, amelyben él, az a közösség is, amelynek tagja. Tehát az iskolán kívül mindenütt és mindenki törekedjen arra, hogy a fiatalok érdeklődési köre sokkal szélesebb skálán mozogjon, ne elégedjen meg a minimális ismeretekkel, képességei ne csak egyetlen irányba fejlődjenek. Nem az a célunk, hogy minden fiatal a művészetek szakemberévé nevelődjön, hanem sokkal inkább az, hogy kulturális érdeklődése, aktivitása, tevékenysége sokoldalú legyen. Minden fiatalnak sokat kellene olvasnia, szeretnie kellene a zenét, a képzőművészetet, a színház- és film- művészetet. Ez viszont csak úgy érhető el, ha az iskolai nevelés és az iskolán kívüli hatások is ezt a célt fogják maximális mértékben szolgálni. A készülő analízisben nagy figyelmet kell szentelnünk a középiskoláknak. Meg kell vizsgálnunk, mennyire sikerült pontosan meghatároznunk az egyes középiskolák profilját és kölcsönös viszonyuk további formálásának a lehetőségeit. Nagy figyelmet kell szentelnünk a munkásfiatalok felkészítésének és el kell érnünk, hogy teljes mértékben összhangban legfen társadalmunk szociális és gazdasági fejlesztésének távlati terveivel. E munkánk során döntéseinkben nem befolyásolhatók olyan elavult szubjektív nézetek, amelyek a termelés ma már túlhaladott színvonalához kötődnek, illetve a termelés fejlesztését csak az extenzív mód szorgalmazásával akarták elérni; nem vehetünk figyelembe olyan elképzeléseket sem, amelyek az egyes reszortok pillanatnyi igényeiből indulnak ki, és figyelmen kívül hagyják az adott ágazatok távlati fejlesztési terveit. A középiskolai oktatás és nevelés hatékonysága fokozásának érdekében jobban meg kell ismernünk a tanulók személyiségét, el kell mélyíteni aktív szerepét az iskolai oktató-nevelő munkában és a mindennapi életben. Szakítani 35
