Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-10-01 / 2. szám - Négyszemközt

Szőke, törékeny, finom. Az ujjait is inkább el tudnám képzelni a zongora billentyűin, mint a laboratóriumi műszerek között. Pedig Repiský Imréné Simái Lídia mérnök, kandidátus már harminchárom éve tanít általános és szervetlen kémiát. Első és egyetlen munkahelye a Kassai (Košice) Műszaki Egyetem Vegyészeti Kara. Az idei pedagógusnapon kapta meg az érdemes tanító kitüntetést.

— Kassán születtem, itt tanultam, érettségiztem, majd a Prágai Műszaki Egyetem Vegyészeti Karán tanultam tovább — kezdi a beszélgetést. Az egyetem befejezése után Bratislavában tanultam, levelező tagozaton 7 szemesztert végeztem a magyar-pedagógia szakon. Amikor ugyanis gimnazista voltam, nem folyt még anyanyelvű tanítás, ezért így akartam kompenzálni anyanyelvi tudásomat. Ezután szülővárosomban kezdtem dolgozni a Kassai Műszaki Egyetem Kohászati Karán vegyészmérnökként. Tanszékünk a kohászati karhoz tartozik, de az építészeti és a bányászkaron is tanulják a hallgatók a vegyészetet. Jómagam már hét éve adok elő a kohászati karon. Kezdetben tanársegédként dolgoztam, 1966-ban védtem meg kandidátusi disszertációmat, 1968-ban pedig a docensi habilitációs munkámat. 1980 óta dékánhelyettesként dolgozom.

Az egyetemi oktatóktól — azonkívül, hogy tanítanak — két dolgot vár el a társadalom: azt, hogy kutatómunkát és tudományos munkát végezzenek. Kandidátusi munkámban a tiszta fémek és öntvények előállításával, valamint azok tulajdonságaival foglalkoztam. Munkámhoz elkerülhetetlen a különböző üzemekkel való együttműködés. Leginkább a Kelet-szlovákiai Vasművel, a Žiari