Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-09-01 / 1. szám - Ritzko Béla: A színházlátogatók és tévénézők személyiségnevelése
kandidátus gondolatébresztő tanulmánya volt a Szocialista Nevelésben (3), amelyben a komplex irodalomtanítás kapcsán tulajdonképpen nyolc olyan területről beszél, amelyek mint személyiségformáló tényezők jöhetnek számításba. Ezek közé tartoznak a színházzal és a tévével kapcsolatos ismeretek. Dr. Tankó László gondolatát húzza alá a B. Brecht által is oly sokszor hangsúlyozott megjegyzés: kritikus gondolkodásra kell az embereket bátorítani. Lássuk hát, hogyan valósítom meg mindezt a gyakorlatban. 1. A színház- látogatás, de ami még lényegesebb, a színházlátogatók nevelése iskolánk SZISZ-szervezetével karöltve diákotthonunk Ifjúsági Tanácsa programtervében jelentős helyet foglal el. Diákotthonunk előadássorozatot szervezett, amelynek keretén belül dr. Kováts Miklós, dr. Gyüre Lajos, Lengyel Ferenc érdemes művész és Váradi Béla, a Thá- lia színpad művésze tartanak előadásokat a színház jelentőségéről, küldetéséről, dramaturgiai terveikről. E kis előadássorozat hallgatói részben a színházlátogatók körének tagjai, elemzik az egyes előadásokat, s az alapiskolából érkezett 14—15 éves diákok — ha furcsán hangzik is — „beszélgetni“ tanulnak a színházról. Ezután következik az előadás megtekintése, melynek fontos része a műsorfüzet előzetes tanulmányozása. Ezt követi a beszélgetés azokkal a színészekkel, akiket leginkább igényel1 a fiatal közönség. A beszélgetés kötetlen, baráti légkörben zajlik. S ami a lényeg — akárcsak az író-olvasó találkozókon —, nemcsak a bemutatott műről beszélgetünk. Hiszen az életben oly sok a közös problémánk, hogy mindegyikre nem is tud válaszolni a színmű írója, a művet értelmező és a színészeket irányító rendező, s nem utolsósorban a művet megelevenítő színész. Mindehhez nyugalom, a tanárnak és diáknak az előadásra való összpontosítása szükséges. Annál is inkább, mert a szakiskolákban, a szakmunkásképző intézetekben, de az utóbbi években a gimnáziumokban is csak néhány óra jut nemcsak a színházlátogatásra, hanem egyáltalán az esztétikai nevelésre. Már hallom a replikát. Könnyű Kassán (Košice) vagy Komáromban (Komárno), de nálunk! Nálunk is „meg lehet venni“ az előadást úgy, hogy a beszélgető színészekkel, de még inkább a műsorfüzettel együtt vesszük meg. S már mindenkinek van támpontja. Annál is inkább, mert a szakmunkásképző intézetek diákotthonai, a falvak és kisvárosok fiataljai, az ipari tanulók kívánják a mű értését elősegítő beszélgetéseket, sőt, ha van színjátszó körük, a gyakorlati segítséget is. 2. A mozilátogatók nevelése is fontos tényezője a személyiségfejlesztés módszereinek. Hadd beszéljenek a számok. Dr. E. Tökölyiová, a Bratislavai Pedagógiai Intézet dolgozója behatóan foglalkozott a tanulók szabadidejének fel- használásával, s megállapította, hogy a szabadidő felhasználásának ranglétráján az ipari tanulók körében az első helyen áll a barátokkal való találkozás. De megjegyzi: jó lenne tudni, hol találkozik ez az ifjúság* s miről beszélget.4 Dr. Hilda Holinová, az Újságírók Szlovákiai Tudományos Intézetének dolgozója ki is mutatja tanulmányában,5 hogy a fiatalok 43,3 százaléka diáktársaival, 15,8 százaléka szüleivel, 11,2 százaléka testvéreivel, s csak 0,7 százaléka beszélget mestereivel, nevelőivel a látottakról, napi problémáikról. Érdemes elgondolkozni rajta, mert eddigi tapasztalataim is azt bizonyítják, hogy a fiatalok nagy része szívesen megnézi a televízióban közvetített adásokat, főleg a televíziós filmeket, csak fel kell hívni rá a figyelmüket. Itt szükséges a nevelőtanár ajánlása, s utána a tervszerű, céltudatos megbeszélés is. Annál is inkább, mert bár 25
