Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1988-03-01 / 7. szám - Juhász Árpád: A diákkönyvtárak - mint a jellemformálás bázisai
mánynak. Ezek nem nélkülözhetik olyan művek megfelelő részarányát, mint az Új Magyar Lexikon, Értelmező Szótár, Képes Földrajz és Képes Történelem, a Búvár-sorozat, esetenként a Gondolat Zsebkönyvek egyes köteteit, hogy csak néhányat említsünk közülük. A tanulók — és a pedagógusok — permanens ismeretszerzésének segítésere előnyös a könyvállomány szaktárgyak szerinti csoportosítása. A könyvtár beépülése oktató-nevelő munkánkba a tanítótól jóval átgondoltabb felkészülést igényel, de a tanítás, a tantárgy megszerettetése bizonyára hatékonyabbá válik. A tanulók ezen keresztül megtanulnak tájékozódni a könyvek birodalmában, magukévá teszik a lexikonok, szótárak, szakkönyvek és folyóiratok használatát. Megtanulják az önálló ismeretszerzés, az anyagygyűjtés, a válogatás, a kutatás gyakorlatát, közben ízlésük formálódik, ismereteik, érdeklődésük fejlődésével szélesebb körű és mélyebb tudást érnek el. A pozitív példaképek állításakor nagyon dicséretes szerepet játszhat — szinte valamennyi tantárgyban — az így élt sorozat. A természetkutatók és egyéb szakemberek életrajzai, mint pl. Halász Zoltán: így élt Darwin, Antalffy Gyula: A Himalájától a Balatonig (Ló- czy Lajos földrajztudós útja), Valló László: Emlékké válók magam is ... Fekete István „portréja“ példaképül szolgálhatnak. Az utóbbiból például ifjúságunk megtudhatja, mikor és hogyan tett szert Fekete István oly sok ismeretre és gyakorlatra. Milyen nehéz körülmények között — tehetséggel és hihetetlen szorgalommal — alkotta műveit, amelyek egyre növekvő népszerűségnek örvendenek a fiatalok és felnőtt olvasók között. Herman Ottó, az „utolsó magyar polihisztor“ (így nevezte őt a róla írott életrajzában Lambrecht Kálmán nagy paleontológus) esetében azonban nemcsak annak életrajza, de ma is elevenen ható munkái is emberformáló értékűek. Műveinek egyre gyakrabban megjelenő válogatásaihoz is bátran hozzányúlhat a magyar nyelvet, természetrajzot, polgári nevelést tanító pedagógus. Herman Ottó — bár a magyar nyelvet csak hétéves korától tanulta — mestere lett ennek, és szinte valamennyi műve munkára, társadalmi aktivitásra lelkesít. (Az elmúlt években és jelenünkben teljes művei, illetve válogatásai jelentek meg: A madarak hasznáról és káráról, Halászélet, pásztorkodás, A magyar pásztorok nyelvkincse, Természeti képek stb.). Egyike volt azoknak a hangyaszorgalmú kutatóknak (felbecsülhetetlenül pozitív példakép), akik nagy áldozatvállalásokkal kutatási eredményeik olyan szintézisét adták, amit ma szocialista jelenünk mindenkitől elvár. Herman Ottó (ma is hasznosítható) életműve olyan gazdag, hogy számos szakterület vallja őt magáénak. Tanulóifjúságunk körében ennek a párját ritkító, szorgalmas kutatónak munkásságát kívánatos volna példaképnek állítanunk, hogy lelkes tevékenysége ma is pozitívan hathasson! Azok közé tartozott, akik tudatosították: életünk egyes tevékenységei a régi formájukban elenyésznek, ősi mivoltuk megörökítése azonban nemcsak „krónikás“ szerep, de útmutatás, hogyan járhatjuk tovább változó világunk útjait: hogy a természet és az ember igyekezete szimbiózisban legyen egymással. Herman — korát meghaladóan — világviszonylatban ismerte fel a „környezetvédelem“ néven ma emlegetett mozgalom létjogosultságát, s ezzel előrevetítette a globális problémák megoldásának, illetve elkerülésének lehetőségét. Kinek ajánljuk tehát egyre gyakrab218
