Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-09-01 / 1. szám - Bernáthné Krúg Erzsébet: A kommunista nevelés programjának megvalósítása a szlovák nyelv- és irodalomórákon

A 8. osztályban a tankönyv 3. olda-я lán lévő ellenőrző feladatokból és a Fraňo Kráľ Matka című költemény utáni feladatokból választottunk ki kettőt-kettőt ellenőrző feladatul. Az eredmény itt is kielégítő volt. A tanulók elsajátították a megismerő képességekhez szükséges gondolkodási műveleteket: az összehasonlítást, a közös jegyek megfigyelését és kiemelését; észrevették, megtanulták, hogy az irodalmi alkotások a kor politikai és társadalmi életének a függvényei [természetesen életkorukhoz és nyelvi tudásukhoz mérten), \valamint azt is, mi a célja a költőnek vagy írónak egy-egy költői képpel, rímmel, szóismétléssel stb.

Összegezésként tehát elmondhatjuk, hogy az oktatás-nevelés egysége csak céltudatos, rendszeres és következetes munkával valósítható meg. Az eredmény nem mutatkozik meg azonnal, hosszú és türelmes munka gyümölcse. Tapasztalataink szerint sok pedagógus azért idegenkedik az ismertetett munkamódszerektől, mert szerintük „nincs idő a beszélgetésre“, azzal érvelve, hogy „ha beszélgetünk, nem vesszük át a tananyagot“ stb. Ezeknek a pedagógusoknak azt javasoljuk, nézzenek jobban utána a tanterv bevezető részében, mi is tulajdonképpen a szlovák nyelvoktatás tananyaga, mik a célok és követelmények. A tudatos szókincs- fejlesztés, az önállóságnak, a kreativitásnak és az aktív gondolkodásnak a fejlesztése éppúgy tananyag, mint a válogatott szavaknak, a nyelvtannak a sulykolása, amire túl sok időt fordítanak a tanítási órákon a szókincsfejlesztés, a beszélgetések, az önálló ismeretszerzés rovására. S ami talán még inkább gátolja a sikeres nevelő munkát: a kellő motiváció hiánya. Ha a pedagógus jól motiválja a tanulókat, megengedi, hogy önálló véleményük legyen, pontosan kitűzi a tanítási óra célját, és magával tudja ragadni a tanulókat, akkor a tanulók bátran beszélnek szlovákul. Természetesen a tanulóknak lehetnek helytelen nézeteik is — ezeket korrigálni kell közös megvitatással. Általában több türelemre lenne szükség mind a tanulók nyelvi tudásával, mind pedig a reakcióikkal kapcsolatban. Az önálló gondolkodásra több időt kell hagyni, mert az azonnali válaszok csak betanult frázisok vagy bemagolt ismeretek lehetnek, nem pedig az önálló gondolkodás eredménye.

Azt javasoljuk, vitassák meg a felvetett gondolatokat a szlovák nyelvet tanító kartársak a tantárgybizottságokban, próbálják meg kísérletképpen meghatározni az egyes témakörök, témák, konkrét tanítási órák alapfogalmait, vezéreszméit, nevelési céljait kiterjesztve az egész személyiségre, s ne igyekezzenek mindent vagy túl sokat megtanítani úgy, hogy közben elsiklanak a leglényegesebb feladat, a személyiségformálás fölött, csak az ismeretekre összpontosítva. S jó lenne, ha a tanulók újból megszeretnék a szlovák nyelvet úgy, mint a nyolcvanas évek elején egy lelkes pedagógusgárda jó munkájának az eredményeképpen, mert pozitív érzelmi viszonyulás nélkül nem beszélhetünk eredményes nyelvoktatásról és nyelvtanulásról.

BERNÄTHNÉ KRŰG ERZSÉBET Pedagógiai Kutatóintézet

16