Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-11-01 / 3. szám - Csikvári Gábor: A beszédfejlesztés lehetőségei az óvodában / Óvodai nevelés

— az ajakműködés tekintetében (az á, e, é, i, í hangzókat ajakrésesen, kerekítés nélkül, az a, o, ó, ú, é, ő, ű, í hangzó a többi magánhangzóhoz képest kétszeres időtartammal 'kell hangoztatni.

Szintén teljes értékűen kell megformálnunk a mássalhangzókat:

— zöngésségük szerint (a b, d, g, v, z, zs, j, dz, dzs, gy, 1, r, in, n, ny képzésekor a hangszalagok rezegnek, a többi mássalhangzó képzésekor nem];

— a képzés helye szerint (a b, p, m két ajakkal, a v, f felső fogsor és az alsó ajak között, a d, t, z, sz, dz, c, r, 1, n a felső fogsor hátsó falán, a zs, s, dzs, cs a felső fogsor feletti fogínyen, a j, gy, ty, ny, a szájpadlás elülső, a g, к a szájpadlás hátulsó részén, aha gége és a szájüreg határán képződik];

— a képzés módja szerint (a p, b, t, d, k, g zárhang, a v, f, z, sz, zs, s, j, h réshang, a dzs, dz, cs, gy, ty zárréshang, az 1 oldalsó réshang, az r pergőhang. az m, n, ny orrzárhang.

— időtartam szerint (a hosszú mássalhangzókat a rövidekhez képest kétszeres időtartammal kell hangzotatni.

Az artikuláció tisztaságát három tényező befolyásolhatja negatívan:

a] a beszédhibák, ejtéshibák;

A beszédhibák pszichés, öröklött vagy 0—6 éves korban szerzett beszédszervi károsodások tünetei. Javításuk pszichológus és logopédus feladata. Az ejtéshibák rossz mintákat követő modorosság, renyhe beszédszervi mozgások, esetleg érzelmi-indulati befolyásoltság következményei. Ezek javítása tudatosan, mintaszerűként kiválasztott mintákkal való összehasonlítással, állandó javítással, gyakorlással lehetséges.

b] a nyelvjárásiasság;

A szlovákiai magyarság beszédében a dunántúli, a palóc és az északkeleti nyelvjárási jellegzetességek figyelhetők meg. A dunántúli nyelvjárás zárt e-je, palatizált n-je, affrikálódott j-je és az intervokális helyzetű mássalhangzók nyújtása — többek közt — eltér a könyelvi normától; a palóc nyelvjárásterületen több hang, az északkeletiben elsősorban a diftongusok használata jelent ilyen eltérést. A nyelvművelés a nyelvjárásiasságot nem tiltja, sőt bizonyos határok között a nyelv hangállományát előnyösen gyarapító jelenségnek tartja, ám a köznyelvi normától való, az érthetőséget veszélyeztető deviáns eltérésekkel szemben helyesli és szorgalmazza a különböző kis nyelvjárási szigetek és a köznyelv között átmenetet jelentő ún. regionális köznyelvek kialakulását

c] a szlovák nyelvi környezet.

Elsősorban a szlovák nyelvnek a magyartól eltérő fonémaállománya, másodsorban hangsúly- és dallamviszonyai befolyásolják a magyar kiejtést.

Amennyiben a szlovákiai magyar nyelvjárásiasság regionális köznyelvi kiegyenlítődés felé halad, ezt a szlovák nyelvi hatás is befolyásolja. Általános — a pedagógusokra nézve pedig elsőrendű követelmény —, hogy azt az anyanyelvtől eltérő szlovák artikulációs bázis ne torzítsa, tehát a kialakulóban levő regionális köznyelv a köznyelvi normához minél közelebb kerüljön. Ez — az a] pontban javasolt módon — állandó tudatos kontrollt, gyakorlást, javítást kíván.

1.3 A hangkapcsolatok ejtésének normatívái röviden az alábbiak:

— a hangűrtöltő j hangok félhangzósan ejtendők;

— az igazodások: n + g, n + k, m + v, m + f, szó belsejében és összetett szavak, illetve szószerkezetek határán kötelezők;

— zöngésség és képzés helye szerinti hasonulások szó belsejében, összetett szavak és szószerkezeti tagok határán kötelezők;

75