Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)
1986-09-01 / 1. szám - Bors Éva: A tanulák túlterheltségéről / Figyelő
A pedagógusok a tanórai értékelés tpl. osztályozás] elhagyásával, az indirekt, késleltetett értékelés mellett új oldalukról ismerhettek meg sok gyereket. A kiscsoportos foglalkozási keretben sikerélményhez jutottak az iskolai órákon nem szereplő, passzív gyerekek is. Oldódott a visszahúzódó gyerekek szorongása és kiderült, hogy az izgága, órai rendbontók milyen ötletesek és konstruktívak tudnak lenni. Ezek az élmények a vállalkozó kedvű pedagógusokat is meggyőzték az elfogadó attitűd, az indirekt, késleltetett értékelés előnyéről A foglalkozási forgatókönyvek nagyban segítették ennek alkalmazását, de a folyamatos konzultációs lehetőséget is értékesnek tartották a csoportvezetők. HADAS KATALIN pszichológus A tanulók túlterheltségéről Zdének Matéjőek, a Prágai Orvostudományi Intézet dolgozója egy újságírónak adott nyilatkozatában mondotta erről a következőket: Nem gondolom, hogy minden gyermek túlterhelt. Megítélésem szerint viszont olyan mennyiségben és mértékben vannak túlterhelt gyerekek, hogy ez már nemcsak a pszichológiai tanácsadó vagy egy-két minisztériumi szakosztály dolga, hanem társadalmi kérdés, ezért társadalmi megoldásra vár. Nem tudok számokat és statisztikai adatokat felhozni. Nincs szándékomban bizonyítási eljárást indítani. Szeretnék viszont gondolatokat ébreszteni és véleményalkotásra ösztönözni. Szeretném, ha megszólalnának azok, akik igennel vagy nemmel vélekednek ,de elsősorban azok, akiknek bizonyítékaik vannak a téma ellen vagy mellett. A pszichológiai tanácsadószolgálat egy bizonyos rengésmérő (szeizmográf), amely a társadalmi csoportok vagy egyének megrázkódtatásait felméri és kivetíti. Tanácsadó szolgálatom 35 éve alatt nem fordult elő, hogy elsőosztályosok az első félévben ilyen tömegesen jelentkeznének, mint az utolsó három évben. Jelenleg némi enyhülés mutatkozik, de még ma is aggasztó a helyzet. Régebben a negyedik, előtte pedig az ötödik osztály volt „nehéz” osztály. A mi „rengésmérőnk” jelzéseket ad a szétesett családokból származó gyerekek iskolai teljesítményéről is. Kevés a férfi pedagógus, akiknek a hiánya a serdülőkorú fiúgyermekek nevelésekor mutatkozik meg. A lényegre szeretném felhívni a figyelmet. Az utolsó tíz év gyakori panasza a figyelmetlenség, nyugtalanság, fegyelmezetlenség, a tanítást zavaró viselkedés és az agresszivitás. A szülői értekezleteken leggyakrabban elhangzott vád a figyelmetlenség (szétszórtság), a nyugtalanság és az önfegyelem hiánya. Ez elsősorban viselkedési zavar, ami a gyenge agysérülés tünetcsoportjába tartozik. Tüzetesebb vizsgálat viszont megállapítja, hogy ez helytelen kórismeret. Mielőtt megmagyaráznám, kis kitérőt kell tennem. A gyerekek kísérleti vizsgálata során meglepő eredményre jutottunk. A szülők kb. 64 százaléka tartja a saját gyerekét nyugtalannak és figyelmetlennek. Ez több mint az átlag, tehát a populáció nagyobb része. A szülők 4 százaléka tartja a saját gyerekét figyelmesebbnek és fegyelmezettebbnek 25
