Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-09-01 / 1. szám - Hadas Katalin: Beszélgetés a pályaválasztási érettség fejlesztésének egy lehetőségéről

szélesebb körű iskolai kipróbálásra. Mindezek alapján hamarosan megjelenik egy a pályaválasztási érettségre nevelés gyakorlatában alkalmazható módszertani kiadvány az Országos Pedagógiai Intézet „Pályaválasztás“ c. sorozatában

Milyen témaköröket dolgoz fel a program?

Tizenegy témacsoportot kínálunk feldolgozásra. Ezek röviden a következők: 1. Problémaérzékenység, 2. Az ember alkotóereje, 3. A problémák és a pályák, 4. Képességek, 5. Egyéni különbségek^. Empátia, 7. Szerepek, 8. A jelen és a jövő, 9. Személyiségjellemzők, 10. Pályajellemzők, 11. Életmód.

Előkészítő munkánk során egy kb. 20—22 alkalommal feldolgozható gyakorlatsorozatot alakítottunk ki, egy- egy témakörben 1—3 foglalkozást tervezve. A módszertani kiadványban az egyes témakörök előtt röviden ismertetjük az adott rész célját s a gyakorlatok által fejleszthető személyiségbeállítódásokat, képességeket és ismereteket.

A foglalkozási tervek összeállításakor arra törekedtünk, hogy minden egyes foglalkozáson érvényesüljenek a „fejlődés-aktiváció“ alapelvei — a saját élménygyűjtés, ill. felidézés, ezek kognitív kezelése és pszichés integrálása. A foglalkozások így kialakított forgatókönyve a találkozásoknak csupán keretét és nem tartalmát adja. Ugyanis minden csoportban más-más élmények kerülhetnek felszínre, és ezek alapján hasonló, de nem azonos következtetések vonhatók le.

Hogyan szervezték meg az első csoportokat?

A magyar iskolarendszer sajátosságait, valamint a feladatok játékos jellegét figyelembe véve az első csoportokba 12—13 éves gyerekek kerültek. A kipróbálásra először két budapesti, majd az ország 12 különböző általános iskolájában szerveztünk egy-egy kiscsoportot. (Ezek az iskolák nagyjából az országos átlagot képviselik.)

A pályaválasztási érettségfejlesztés készülő programjáról, a magyar adaptációt előkészítő munkáról, a foglalkozásvezető szükséges nevelési attitűdjéről előzetes rövid írásbeli ismertetést küldtünk ki az iskolákba a tanároknak. Ennek alapján a kiscsoportok vezetésére a pedagóguskollégák önként vállalkoztak.

Ezt követően az általános iskola hetedik osztályos tanulói közt „Pályaválasztásra készülök“ címmel két féléves szakköri foglalkozást hirdettünk meg. A szakkörbe való jelentkezést nem kötöttük feltételekhez; a gyerekek tanulmányi eredményüktől, érdeklődési irányuktól, pályaelőkészítésüktől függetlenül kérhették a felvételüket. A kiscsoportok induló létszáma 15—17 volt. A kezdeti lemorzsolódás után 10—12 gyerek vett részt rendszeresen a foglalkozásokon. A csoportok többsége hetente egy alkalommal egy-másfél órában találkozott. Ahol ehhez megvoltak a feltételek, a csoportot egy pedagógus és egy pszichológus közösen vezették, minden témakörre közösen készültek fel, majd együtt értelmezték a lezajlott csoporttörténéseket, a gyerekek megnyilvánulásait, értékelték, véleményezték a különböző gyakorlatokat, és megtervezték a következő foglalkozást.

Milyen gyakorlatokat kínálnak a gyerekeknek a szakkörben?

Van olyan gyakorlat, amelyben egy képpel kapcsolatban kérjük, hogy minél találóbb címet, nevet adjanak, minél lényegretörőbb kérdéseket tegyenek fel. Lerajzolnak vagy eljátszanak egy-egy szakmai vagy emberi helyzetet. Képzeletben különféle problémákra keresnek megoldásokat, pl. beleélik magukat egy hajótörés áldozatainak a helyébe, amint hosszabb időre kénytelenek berendezkedni egy lakatlan szigeten, vagy felelős szakemberek helyébe, akik a környezetszeny- nyezés gondját igyekeznek megoldani különféle módszerek kialakításával, vagy egy rosszul menő élelmiszerbolt forgalmának fellendítésére találnak, ajánlanak ötleteket, de akár egy négyéves kisfiú hasznos és érdekes foglal23