Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)
1986-09-01 / 1. szám - Bálint Lajos: Változások a matematika tanításában az alapiskola 3. osztályában
célokban, amelyet az adott osztály minden tanulóidnak el kell sajátítania, illetve annak a tananyagnak a különválasztására, amivel a tanulók az adott osztályban megismerkednek, de mindegyik tanulónak nem kell teljes mértékben elsajátítania. Ilyen tananyag például az egyenlőtlenségek megoldása. A tanterv kötelezi a pedagógust, hogy rendszeresen minden órán végezzen olyan gyakorlatokat, amelyek a tanulók fejszámolási — numerikus — számítási és rajzolási készségeit fejlesztik. Az ilyen gyakorlatok végzésére a pedagógus kellő útmutatást és konkrét anyagot talál a módszertani segédkönyv egyes fejezeteiben. Az új tankönyvből hiányzik a számolóléccel, az egyenletpárokkal kapcsolatos tananyag, korlátoztuk a halmazdiagramokkal való szemléltetést is. A halmazok a 3. osztályos tananyagban továbbra is eszközként szerepelnek, de kisebb hangsúllyal, mint eddig. Kis mértékben növekedett a halmaz elemeinek osztályozásával kapcsolatos tananyag. A számkörbővítéssel kapcsolatos tananyag új feldolgozásában csak kisebb változások történtek. Egyértelműen különválasztottuk a számkörbő- vítést ezerig és ezertől tízezerig, meghagyva a feldolgozás struktúráját. Nagyobb gondot fordítunk az ezerrel, százzal, tízzel való szorzásra és osztásra, valamint a mértékegységek átváltására. Az összeadásnál minimumra csökkentettük az egyazon valós helyzethez, képhez vagy halmazdiagramhoz megadható példa — négyesek számát, ami a múltban gyakran vezetett fölösleges formalizmushoz. Nagyobb hangsúly van a numerikus számításon, különösen a fej- és az írásbeli számolás menetén. Az írásbeli számolás meneténél nagyobb figyelmet szentelünk a számolás algoritmusának az elsajátítására. A kerekítés, a közelítőszámítás, a kiszámított eredmény ellenőrzése mind olyan tevékenységek, amelyekre a zsebszámológéppel való számítások során is szükség van, ezért a megkülönböztetett figyelem e tevékenységek iránt helyénvaló. Változás történt a maradékos osztás bevezetésében is. Ezt az igen fontos műveletet három fokozatban vezetjük be. Az első fokozat az olyan ismert osztási feladattípus megoldását jelenti, amely maradékos osztáshoz vezet. A feladatban kis numerikus értékek szerepelnek, hogy könnyen szemléltethető lehessen. A második fokozat olyan számpéldák megoldását jelenti, amit a tanulók szemléltetéssel végeznek el. Például: 7:2, 13:4. A harmadik fokozatban nagyobb számok osztására kerül sor, ez esetben hasonló eljárással jutnak az eredményhez, mint az érvényes tankönyvben levő példákkal kapcsolatban. Figyelmeztetjük a tanítókat, hogy a 2. osztályban a szorzásra és az osztásra 67 óra jut. Ez elegendő ahhoz, hogy a 3. osztály matematikatananyaga 1. fejezetének az átvétele után valamennyi tanuló magabiztosan és megfelelő gyorsasággal oldja meg a szor- zási és osztási alapszámviszonyokat. Ennek érdekében úgy kell a munkát tervezni, hogy csaknem valamennyi óra „bemelegítő“ gyakorlatai között legyenek szorzási és osztási alapszám- viszonyok. Az alapszámviszonyok automatizálása a 2. fejezet kezdetéig azért is feltétlenül szükséges, mert ebben a fejezetben ezeket az ismereteket a tanulóknak már tudniuk kell alkalmazni bonyolultabb szorzási és osztási feladatok megoldásakor. Redukálták a feladathármasok számát is. Feladathármasok csak a munkafüzetben szerepelnek, mégpedig olyan formában, hogy az első és második fordított feladat számadatai eltérnek a főfeladat számértékeitöl, habár a tematikájuk ugyanaz. Az összetett feladatok megoldásakor nem alkalmazunk egyenletpárokat. A megoldás módszere analitikus marad, a feladat főkérdéséből indulunk ki. Az alábbi feladaton, amely az eddig érvényes tankönyv 19. oldalán található, mutatjuk be az új eljárást: Édesanya Péternek 100 koronát adott, és elküldte őt bevásárolni. Péter 16 koronáért narancsot, 4 koronáért pe8
