Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-09-01 / 1. szám - Kósa Karola: Négyzemközt kitüntett pedagógusainkkal

¥

négyszemközt

kitüntetett pedagógusainkkal

Gyerekzsivaj, tarka bábok, színes kavargás a színpadon.

A sorokban rengeteg önfeledt gyerek figyeli, mit hoztak magukkal társaik a XI. Duna Menti Tavaszra.

A kísérő pedagógusok néha hozzájuk hajolnak, súgnak valamit, figyelmeztetnek, utasításokat adnak.

Köztük van Nagyné Sarlősllldikó is, a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Bódvácska gyermekszínpad egyik

vezetője.

Jó munkájáért az idei pedagógusnapon tüntették ki a Példás tanító címmel.

— Számomra Nyugat-Szlovákia mindig is az otthont jelentette, s ahogy most

otthon érzem magam Dunaszerdahelyen, úgy érzem magam otthon Komáromban is. Onnan indultam, ott tanultam; ott oltott

belém egy életre szóló magatartásformát a gimnázium, ill. volt osztályfőnököm, Oláh Imre. Ügy emlékszem vissza rá, mint második apámra. Nem véletlen, hogy a lányom is a Komáromi Gimnáziumba jár.

Apámtól „örököltem“ a kitartást. Testnevelő tanár volt, s a tevékeny életre nevelt. Nem tudok én soha nyugodni. De amit csinálok, azt nem elismerésért, jutalomért vagy kitüntetésért teszem, hanem azért, mert belső megnyugvást ad. A Fehér liliomszál tánccsoporttal már évek óta dolgozom. Jó érzés, hogy Zselízen egyszer nagydíjasok voltunk, kétszer második helyezettek.

— Hogyan jutottunk a Duna Menti Tavaszra? Negyedikeseket tanítok. Amikor a tánccsoporttal felléptünk, mindig fájt a szívük, hogy ők nem szerepelhetnek. — Várjatok, csinálok én veletek is valamit — mondtam, s a Télapóünnepélyre betanultam velük egy vásári jelenetet. Annyira élvezték, hogy ma-