Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-10-01 / 2. szám - Milan Vondruška elvtársnak, a Cseh Szocialista Köztársaság oktatási miniszterének beszédéből
tosítsák: segíteniük kell másoknak, és mások segítségét el kell fogadniuk, s az előre nem látható helyzetekben is megfelelő magatartást kell tanúsítaniuk. Azt, hogy a tanulók személyiségének a közösségi érzéssel kapcsolatos jellemvonásaira a szocialista valóság a lehető legkedvezőbben hasson, csak az iskola, a Pionírszervezet, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a család a munkaközösségek és a nyilvánosság együttműködésével érhetjük el. Ebben a kapcsolatban valósul meg igazán a gondolat, mely szerint az iskola nem az életre előkészítő intézmény, hanem maga az élet, a tanulók munkája és más tevékenysége szervezésének sajátos formája. A szocialista haza javára tudatosan és áldozatkészen végzett munkának mély politikai és erkölcsi hatása van. Nemrég közelebbről vizsgáltuk azt a kérdést, hogyan azonosulnak tanulóink a társadalommal, annak követelményeivel. Az erkölcsi nevelés eredményeinek elemzése több problémát is feltárt. Elmondhatjuk, hogy a tanulók koruknak megfelelő szinten tudatosítják a munka jelentőségét, s azt a fontos erkölcsi értékek közé sorolják. Jellemző azonban, hogy a munka érdekességét a munka társadalmi hasznossága elé helyezik. Olyan munkát akarnak végezni, amely érdekes (tekintet nélkül a munkáért járó jutalom nagyságára], s amelyet majd jó munkaközösségben végezhetnek. Az elvégzett munka társadalmi hasznát tanulóink már kevésbé tudatosítják. Ezért szükséges, hogy az iskolában nagyobb gondot fordítsunk a konkrét munkafolyamatokról és társadalmi következményeikről kialakított pontosabb elképze- lyamatokról és társadalmi következményeikről kialakított pontosabb elképze- gádokkal, a patronáló üzemekkel és ezek legjobb dolgozóival kialakított jó kapcsolat. Mindkét fél — az iskola és az üzem — feladata, hogy elgondolkozzanak azokról a tartalékokról, amelyeket a tanulók és a gyakorlati munka közötti kapcsolat hagyománya jelenthet z ifjú nemzedéknek a tudományosműszaki haladás és a tudatos pályaválasztás iránti viszony kialakításában. A szakmák iránti érdeklődés és a társadalmi szükségletek közötti összhang hiányát az is előidézi, hogy a tanulóknak nincsen konkrét elképzelésük azokról a tanulmányi és képzési szakokról, illetve munkahelyekről, ahol érvényesülhetnének. Jelenleg új gondolatot szeretnénk megvalósítani: azt, hogy a termelőüzemekben, a főiskolák tanszékein és a laboratóriumokban megalakítsuk az ifjú technikusok és természetkedvelők körét, ahol a tanulók munkáját, szakmai fejlődését az adott munkahelyeken dolgozó szakemberek irányítanák. Ez a gondolat egyelőre lassan valósul meg, mert a vállalatok számára újabb gondokat jelent. A gondolat azonban nagyon értékes, hiszen annak az elvnek a valóra váltását szorgalmazza, hogy a politechnikai nevelés és a szakképzés részeként megvalósított munkára nevelésnek az iskolák és egész társadalmunk figyelmének középpontjában kell állnia. Ford.: K. Gy.
