Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-10-01 / 2. szám - Juraj Buša elvtársnak, a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatási miniszterének beszédéből

ifjúság testnevelésére, gyakran elfelejtjük, hogy a gyerekek mozgásnevelésére és az ifjúság sportaktivitására nem mindig van szükség nagy befektetéssel készült épületekre. Ezzel összefüggésben megemlíteném, milyen fontos, hogy továbbra is folytassuk a spartakiádban kifejtett aktivitást, s így hasznosítsuk azt, amivel a tanulók mozgási aktivitása és sportérdeklődése fejlesztéséhez hozzájárult.

Figyelmükbe szeretném ajánlani még a múlt évi oravai országos tanácskozás határozatait is. Ez a tanácskozás a napközi otthonok és klubok nevelő munkája minőségi javításával foglalkozott. A felmerült kérdéseket ott is megtárgyaltuk. Fel szeretném kérni önöket, s az önök közvetítésével minden érdekelt pedagógiai és iskolaügyi dolgozót a határozatoknak az életben való következetes megvalósítására. Ne féljünk a napközi otthonok és klubok tanulóit egyszerűbb játszóterek építésébe bekapcsolni, használjuk ki az idősebb tanulók aktivitását és segítőkészségét a fiatalabbak sportköreinek vezetésére. Ne féljünk a szülők segítségét kérni egyszerűbb sportlétesítmények építéséhez vagy karbantartásához, sport- vagy turisztikai körök vezetéséhez, ügyeljünk arra, hogy a gyerekeknek bármilyen időjárás esetén elegendő mozgáslehetőségük legyen a szabadban, hogy hozzászokjanak a testi aktivitáshoz, s azt mindennapi életük szerves részének tekintsék. Mindehhez azonban a testneveléstanítók, a napközi otthonok és iskolai klubok vezetői, továbbá a felelős iskolaügyi dolgozók tevékeny hozzájárulására, kezdeményezőkészségére van szükség s arra, hogy megértsék a testi felkészültség jelentőségét a személyiség harmonikus fejlődése szempontjából.

Mindebből kitűnik, hogy az ifjúsággal való munka során nem használjuk ki kellő mértékben azokat a lehetőségeket és feltételeket, melyek a szocialista társadalomban a nevelés terén adottak. Egyes tanulók és nevelők a különböző társadalmi visszásságokkal, azok nem szocialista lényegének feltárásával szemben kevéssé felkészültek, s a kritikai állásfoglaláskor olykor passzívak. Rajtunk múlik, hogy tanulóinknak meggyőzőbben mutassuk és bizonyítsuk: az olyan elfajulások, mint a formalizmus, individualizmus, a szociális aktivitás területén való gyenge igyekezet és hasonló jelenségek nem tartoznak a szocializmushoz, s hogy épp az ifjúságnak kell ez ellen energikusan harcolnia.

Komoly feladatok várnak ránk a kollektivizmusra és a munkára nevelésben, melyeket a szocialista ember legalapvetőbb tulajdonságainak tartunk.

Az erkölcsi nevelés egyes tartalmi összetevőinek értékelésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a legelemibb erkölcsi értékeket, az illemtudást, a fegyelmezettséget, a felelősségtudatot, a szerénységet, a becsületességet, az igazmondást stb. Sok még e téren a hiányosság ifjúságunk erkölcsi arculatában az iskolák minden fokán. Emellett például a fegyelmezettség olyan fontos erkölcsi tulajdonság, mely az erkölcsi nevelés bármely feladatának teljesítését feltételezi. Fegyelem nélkül nem lehet nevelni. Természetesen nem gondolunk akármilyen fegyelmezésre. A fegyelmezettség szocialista tartalma szétválaszt- hatatlanul összeforrott az elkötelezettséggel, az aktivitással, a tevékenységgel, a közösségi érzés tudatával, mindig össze kell kapcsolnunk a tudatossággal, s el kell különítenünk a fegyelem drillszerű értelmezésétől.

Az egyénnek a legalapvetőbb erkölcsi értékekre való nevelése során különösen szembetűnően kerül előtérbe az iskola és a család, az iskola és az ifjúsági szervezet, az iskola és a többi nevelési tényező — főként az egyes szervezetek szerepe. Elkerülhetetlen, hogy az iskola ebben a tevékenységben az eddiginél

43