Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-10-01 / 2. szám - A Spišská Nová Vesben 1985. július 2-4. özött megrendezett pedagógusnapokon elhangzott bezámolókból

ha kultúráltan beszélünk, tehát ha a fiatalnak van érzéke az esztétikai átéléshez.“ A fejlett szocialista társadalom által a gazdasági alap megszilárdításával, és fejlesztésével, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek gyakorlati’alkalmazásával szemben támasztott igényességnek a felépítményben is tükröződniük kell. •.

Elkerülhetetlen, hogy a művelődés és a nevelés az ember tudatában, gondolkodásában és magatartásában végbemenő alapvető változások során az eddigb nél jobban érvényesüljön. Ez azonban azt jelenti, hogy a társadalmi tudatra olyan eszmei-politikai hatást kell kifejtenünk, amelynek eredményeképpen jobban megértjük és azonosulunk a művelődésnek és az embereknek a fejlett szocialista társadalomban betöltött szerepével, pártunk iskolapolitikájának céljaival.

Mi az, amit ezen a téren az iskolának kell biztosítania? Az új koncepció elemzése és az eredmények azt bizonyítják, hogy az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a személyiség minőségi tulajdonságainak a kialáki-' lására. Szükséges, hogy tanulóinkban folyamatosan alakítsuk ki a tanulásban elért eredmények iránti felelősséget, valamint az anyagi értékeket előállító‘tevékenységek eredményei iránti felelősséget is. Mindez megköveteli, hogy a tanulókban kedvező hozzáállást alakítsunk ki a munka minden formájához: kineveljük bennük a készséget, hogy gazdaságosan tudjanak bánni az idővel és az anyagokkal; úgy kell őket vezetnünk, hogy belső igényükké váljon a képeö:i ségeik és lehetőségeik szerinti mélyebb érdeklődés választott szakmájúk iránt stb. Mindennek egyetlen feltétele van: a tanulás készségének a kialakítása. Ezen a téren azonban az iskola még nem teljesítette a reá háruló feladatokat, még nem tanította meg tanulóinkat tanulni, még nem tanította meg őket arra, hogyan kell helyesen megszervezni és beosztani idejüket, hogyan kell használniuk a szótárakat, az enciklopédiákat, a szakfolyóiratokat, gyakran még arra sem, hogyan használják a tankönyvet, hiszen a feleléshez sokpzor az is ölég, ami a füzetben van.. Ha azt akarjuk, hogy tanulóink az életbe azzal a tudattal induljanak, miszerint az iskola épületének elhagyásával, az érettségi bizonyít— vány, vagy a főiskolai, egyetemi oklevél megszerzésével nem ér véget a tovább-^ tanulás kötelessége, akkor ilyen téren elsőrendű feladatunk a tanulás és- az önképzés igényének kialakítása. Természetes tény, hogy napjainkban na-'; gyón. fontos szerep hárul a pedagógusra. De a pedagógus munkájában is van mit javítanunk, helyrehoznunk, hiszen ha azt akarjuk» hogy a nevelés és a művelődés a társadalom által megkövetelt szinten legyen, ahhoz az szükséges, hogy a pedagógus gondolkodásában és magatartás' sában is változás, átállás következzen be. Az a pedagógus, aki nem értette meg az ifjú nemzedék művelődése új koncepciójának a lényegét, aki fél a magnetOr fontól vagy a vetítőgéptől (a bonyolultabb elektronikus műszerekről nem. ■ и Is beszélve], aki magyarázatában nem fedezi fel a tudományokban és a technikái: ban tapasztalható haladást, akinek nem hiányzik a szakfolyóirat (ha egyáltalán feltételezzük, hogy a pedagógiai folyóiratokat fellapozza), aki a főiskolán, szer,-,, zett ismereteket egyszer s mindenkorra lezártaknak tekinti, nem fejthet '.ki- olyan hatást ifjú nemzedékünkre, amilyet egy pedagógustól joggal elvárunk, s ami feltétele a pedagógiai munka magas minőségi színvonalának és haté?.• konyságának. A fejlett szocialista társadalom építői jövő nemzedékének mérr céjével mért munka iránti felelősségnek kell jellemeznie azt, pki azzal a céljai áll egy tanulócsoport, a diákok osztályközössége elé, hogy nevelje és tanft?^.

36