Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-09-01 / 1. szám - Viera Žbirková: Újabb ötletek a tanulók aktivizálására / Könyvekről - Angelusz Róbert: Kommunikáló társadalom / Könyvekről

latípusban, amellyel szemben — sajnos — még mindig vannak előítéletek, ilyen sokrétű, aktív pezsgő diákélet folyik? Hiszen megtudtam, hogy csak szakkörből jóval több van egy tucatnál. Csak néhány közülük: apróállat-tenyésztők köre, horgászkor, méhész-, környezetvédelmi kör, különböző irodalmi és sportkörök stb. — fordulok kérdésemmel Danis elvtárjshoz.

— Itt valóban minden a tantestület szívós munkáját bizonyítja. Magam ifjúságomtól fogva megszoktam, hogy mindenért keményen meg kell dolgoznom. Ahogy annak idején szívesen és lelkesen építettem az ifjúsági vasutat, az is természetes számomra, hogy az iskoláért mindent megteszek. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki és tartunk fenn a környék szövetkezeteivel, mezőgazdasági üzemeivel. Éppen az iskola és a termelés közötti szoros kapcsolatok kiépítéséért kaptam meg 1979-ben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Kiváló Dolgozója, 1984-ben az Érdemes Dolgozója kitüntetést. Kölcsönösen tudatosítjuk, hogy egymásra vagyunk utalva, s ezért szívesen segítjük egymást :— mondja Danis elvtárs, majd amikor életútjáról faggatom, kis gondolkodás után folytatja: — Kiskoromból emlékszem, milyen szigorúan, szinte katonás szellemben neveltek bennünket az iskolában. Érettségi után pedig, amikor tanulni akartam, először meg kellett keresnem a rávalót. így kerültem a podbrezovái vasgyárba munkásnak, s itt tanultam ki a vasesztergályos szakmát. A tanulás utáni vágy azonban továbbra is erősen élt bennem, ezért tanulmányaimat Nyitrán folytattam. Itt végeztem el a mezőgazdasági főiskolát. S bár válogathattam a munkalehetőségekben, a szülőföld, a honti dombok, az Ipoly mente visszahúzott. A szövetkezetesítés idején bizony nagy és sokszor csaknem erőnket meghaladó feladatokat kellett teljesítenünk. Egy volt a jó:az, hogy éreztük, megbíznak bennünk. Szebellai Jánostól, a jnb akkori elnökétől sokat tanultunk. Ez is iskola volt, az élet iskolája. Ezért vallom ma is, hogy az iskolát minél közelebb kell hozni az élethez. Aki nem ezt teszi, nem nevelhet rátermett, minden körülmények között helytállni tudó fiatalokat — mondja meggyőződéssel, majd folytatja a gondolatsort: — A mi iskolánk az elsők között vezette be a négyéves tanulmányi szakot. Jelenleg 400 tanulónk tanul a 10 magyar és 6 szlovák tanítási nyelvű osztályban. Feladatunknak tekintjük a szülők tudatának formálását is, tudatosíttatjuk velük: tanulóink joga és kötelessége, hogy sokoldalúan művelődhessenek, további ismeretek elérésére törekedjenek. További feladatunk a mezőgazdasági üzemek igényességének emelése. Az itt dolgozóknak tudatosítaniuk kell, hogy azok a tanulók, akik érettségivel zárták tanulmányaikat, ugyanúgy válogatáson mentek keresztül, mint a mezőgazda- sági szakközépiskola tanulói, s ők is alapos képzésben részesültek, örvendetes viszont, hogy iskolánkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a dolgozók középiskolája. Ide jelentkezhetnek a hároméves tanulmányi szakon végzettek, két év után leérettségizhetnek.

— Hogyan tud minden feladatnak eleget tenni? — kérdem őszinte csodálkozással.

— Hogyan? — kérdez vissza nevetve. — Jó segítségem van. Jó a tantestület,

s nekem három helyettesem is van. Az egyik az elméleti oktatás, a másik a gyakorlati képzés helyettese, a harmadik pedig a kollégium vezetője. A közös megbeszéléseken leszűrt tapasztalatokat minden pedagógus a saját szakterületén igyekszik megvalósítani. Elvünk, hogy kölcsönösen megbízunk egymásban és a tanulókban. Célunk az, hogy tanulóink megszeressék a tanulást, iskolájukat, s ragaszkodjanak hagyományaihoz. Rendkívül fontos, hogy a szocialista hazafiság tudatának részeként kialakítsuk a szülőföldhöz való ragaszkodást, amely formálja jellemüket, célt ad és irányt szab életüknek. Ezért rakjuk ki a legjobbak okleveleit, fényképeit a folyosók falaira, ezért lengenek az iskolánk jelképével díszített zászlók. Ha a tudásvágyat, az emberséget és a hovatartozást sikerül tanulóinknak saját tudatukban is összeötvözniük, az pedagógusi munkánk megkoronázása lesz. KÖSA KAROLA

Az írásban előforduló helységnevek szlovák nyelvű megfelelői: Šahy, Nitra.