Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-09-01 / 1. szám - Viera Žbirková: Újabb ötletek a tanulók aktivizálására / Könyvekről - Angelusz Róbert: Kommunikáló társadalom / Könyvekről

latípusban, amellyel szemben — sajnos — még mindig vannak előítéletek, ilyen sokrétű, aktív pezsgő diákélet folyik? Hiszen megtudtam, hogy csak szakkör­ből jóval több van egy tucatnál. Csak néhány közülük: apróállat-tenyésztők kö­re, horgászkor, méhész-, környezetvédelmi kör, különböző irodalmi és sport­körök stb. — fordulok kérdésemmel Danis elvtárjshoz. — Itt valóban minden a tantestület szívós munkáját bizonyítja. Magam ifjú­ságomtól fogva megszoktam, hogy mindenért keményen meg kell dolgoznom. Ahogy annak idején szívesen és lelkesen építettem az ifjúsági vasutat, az is természetes számomra, hogy az iskoláért mindent megteszek. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki és tartunk fenn a környék szövetkezeteivel, mezőgazdasági üzemeivel. Éppen az iskola és a termelés közötti szoros kapcsolatok kiépíté­séért kaptam meg 1979-ben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Ki­váló Dolgozója, 1984-ben az Érdemes Dolgozója kitüntetést. Kölcsönösen tuda­tosítjuk, hogy egymásra vagyunk utalva, s ezért szívesen segítjük egymást :— mondja Danis elvtárs, majd amikor életútjáról faggatom, kis gondolkodás után folytatja: — Kiskoromból emlékszem, milyen szigorúan, szinte katonás szel­lemben neveltek bennünket az iskolában. Érettségi után pedig, amikor tanulni akartam, először meg kellett keresnem a rávalót. így kerültem a podbrezovái vasgyárba munkásnak, s itt tanultam ki a vasesztergályos szakmát. A tanulás utáni vágy azonban továbbra is erősen élt bennem, ezért tanulmányaimat Nyitrán folytattam. Itt végeztem el a mezőgazdasági főiskolát. S bár válogat­hattam a munkalehetőségekben, a szülőföld, a honti dombok, az Ipoly mente visszahúzott. A szövetkezetesítés idején bizony nagy és sokszor csaknem erőnket meghaladó feladatokat kellett teljesítenünk. Egy volt a jó:az, hogy éreztük, megbíznak bennünk. Szebellai Jánostól, a jnb akkori elnökétől sokat ta­nultunk. Ez is iskola volt, az élet iskolája. Ezért vallom ma is, hogy az iskolát minél közelebb kell hozni az élethez. Aki nem ezt teszi, nem nevelhet ráter­mett, minden körülmények között helytállni tudó fiatalokat — mondja meg­győződéssel, majd folytatja a gondolatsort: — A mi iskolánk az elsők között ve­zette be a négyéves tanulmányi szakot. Jelenleg 400 tanulónk tanul a 10 magyar és 6 szlovák tanítási nyelvű osztályban. Feladatunknak tekintjük a szülők tu­datának formálását is, tudatosíttatjuk velük: tanulóink joga és kötelessége, hogy sokoldalúan művelődhessenek, további ismeretek elérésére törekedjenek. További feladatunk a mezőgazdasági üzemek igényességének emelése. Az itt dolgozóknak tudatosítaniuk kell, hogy azok a tanulók, akik érettségivel zárták tanulmányaikat, ugyanúgy válogatáson mentek keresztül, mint a mezőgazda- sági szakközépiskola tanulói, s ők is alapos képzésben részesültek, örvendetes viszont, hogy iskolánkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a dolgozók középiskolája. Ide jelentkezhetnek a hároméves tanulmányi szakon végzettek, két év után leérettségizhetnek. — Hogyan tud minden feladatnak eleget tenni? — kérdem őszinte csodál­kozással. — Hogyan? — kérdez vissza nevetve. — Jó segítségem van. Jó a tantestület, s nekem három helyettesem is van. Az egyik az elméleti oktatás, a másik a gyakorlati képzés helyettese, a harmadik pedig a kollégium vezetője. A közös megbeszéléseken leszűrt tapasztalatokat minden pedagógus a saját szakterü­letén igyekszik megvalósítani. Elvünk, hogy kölcsönösen megbízunk egymás­ban és a tanulókban. Célunk az, hogy tanulóink megszeressék a tanulást, isko­lájukat, s ragaszkodjanak hagyományaihoz. Rendkívül fontos, hogy a szocia­lista hazafiság tudatának részeként kialakítsuk a szülőföldhöz való ragaszko­dást, amely formálja jellemüket, célt ad és irányt szab életüknek. Ezért rak­juk ki a legjobbak okleveleit, fényképeit a folyosók falaira, ezért lengenek az iskolánk jelképével díszített zászlók. Ha a tudásvágyat, az emberséget és a hovatartozást sikerül tanulóinknak saját tudatukban is összeötvözniük, az pe­dagógusi munkánk megkoronázása lesz. KÖSA KAROLA Az írásban előforduló helységnevek szlovák nyelvű megfelelői: Šahy, Nitra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom