Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-09-01 / 1. szám - Viera Žbirková: Újabb ötletek a tanulók aktivizálására / Könyvekről - Angelusz Róbert: Kommunikáló társadalom / Könyvekről
olyan zavarokat okozhat a társadalom működésében, amilyenek az egyénben keletkeznek, ha életfontosságú szükségleteit nem elégíti ki. A pedagógusok számára azért érdekes ez a rész, mert az iskola ma egyre kevésbé szorítkozhat olyan információk továbbítására, amelyeknek egy életen át meg kell maradniuk az emberben. A permanens szocializáció korát éljük, ez pedig azt hozza magával, hogy szüntelen új ismeretek, pozitív változást előkészítő, előrejelző információk vonzáskörében kell élnünk. A második fejezetben a közvéleményről és a tömegkommunikációs tevékenységről — a tömegkommunikáció szociológiájának további fontos alapfogalmairól ír a szerző. A közvéleményt mint történelmileg megjelenő változó társadalmi jelenséget elkülöníti a „népérzülettől“, a „közhangulattól“, a „közmegítéléstől“, rámutat, hogy a közvélemény témájában kormányzati-társadalompolitikai döntéssel kapcsolatos hordozóit tekintve rétegezett, de mindig tömegesen jelentkező kommunikációs jelenség. A harmadik fejezetben a vélemények és a tömegkommunikáció összefüggéseiről van szó. Sokrétűen mutatja be, miféle viszonyok lehetnek vélemény és egyén között, mikor várható véleményváltozás vagy véleménymegtartás. Az utolsó fejezetben arról olvashatunk, ki hogyan részesül a tömegkommunikációból, ki hogyan teszi magáévá az információt. Évtizedes kutatói tapasztalattal, adatokkal is bizonyítja, hogy rétegezett társadalmunkban az információhoz való jutás, az információszükségletek és azok kielégítése is rétegezett, jellegzetes előnyök és hátrányok körvonalazódnak. Különösen oda kell figyelni azokra az eredményekre, amelyekről kiderült, hogy az iskolázási különbségek, az iskolai nyelvi kód milyen alapvető szerepet játszanak az információs viszonyokban mutatkozó egyenlőtlenségek kialakulásában, megszilárdulásában és újratermelődésében. Annak ellenére, hogy valamennyi társadalmi réteg tagjai megközelítően azonos időt fordítanak rádióhallgatásra, tévénézésre, az alacsonyabb iskolázottságú társadalmi csoportok tagjai gyorsabban elfelejtik, illetve félreérthetik a kapott információt, mivel „korlátozott nyelvi kódot“ használnak, különböző ismereteik terjedelme, mélysége. A könyv gondos elolvasása és kijegyzetelése (mert csak így érdemes kézbe venni) után döbbenünk rá igazán, mennyi még a teendő az iskolában, családban, a szervezeti életben, a mindennapi kultúrában, a tömegkommunikációban, hogy a társadalmi kommunikáció minél hatékonyabb lehessen. Sz. J. Az orosz nyelv tanításának javításáért Egy szovjet szerzői kollektíva (Szkvorcová, Vosztrecová, Dronov, Bogomazová, Ko- nyiachina) az orosz nyelv mint idegen nyelv tanításának szempontjából nagyon hasznos segédanyagot jelentetett meg, melynek címe Korektyirovocsnij kurz ruszkovo jazika dia prepodavatyelej-ruszisztov iz Vengerszkoj narodnoj reszpubliky (Orosz nyelvtanfolyam a Magyar Népköztársaság orosz szakos pedagógusai számára; Moszkva. Ruskij jazyk, 1981). A nyelvtanfolyamot a magyarországi orosz szakos pedagógusok számára szervezik, akik a szocialista országokból érkező orosz szakosokkal együtt másfél—két hónapos tanfolyamokon mélyítik el szakképzettségüket. A tanfolyam munkaterve szerinti tanulás feladata a lexikai, grammatikai, fonetikai és intonációs készségek javítása és begyakorlása. Ezt a célt szolgálják a különböző elemző gyakorlatok, amelyekben szövegkörnyezetben, magában a beszédben mutatják be az egyes nyelvi jelenségeket. Az említett gyakorlatokban tükröződnek az orosz nyelvnek az igényes jelenségei a magyar nyelv sajátosságaihoz viszonyítva. A kézikönyv a két nyelv közötti, de a nyelven belüli interferenciára (kölcsönhatásra) is kitér azzal a céllal, hogy javítson az orosz nyelv nyelvtani, lexikai, fonetikai és intonációs jelenségeinek hibás alkalmazásán.
