Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-09-01 / 1. szám - Szeberényi Z. J.: Az idegen nyelvek tanítása / Figyelő
ge e téren elvitathatatlan, érvényesíteni azonban csak akkor tudja azt, ha a tanulói tömegekre irányuló oktató-nevelő munkája összehangoltan kiegészül a tanuló személyes érdekeltségével, a többletmunka vállalásával. és az iskolán kívüli nyelvoktatási lehetőségek bővítésével. A szerző szerint sem a nyelvtanárok, sem az oktatásügy irányítói nem elégedettek az elért eredményekkel, s keresik a jobb eredményekhez vezető utakat. Elemzi az általános és a középiskolák gondjait, az orosz és a második idegen nyelvi oktatás problémáit, tantervi megújulásait. Az orosz nyelvet 1982-től az általános iskola 4. osztályától kezdték tanítani, 4200 pedagógus végzi ezt az új munkát, közülük 77,1 százalék orosz szakos, 9,7 százalék szakkollégiumot végzett, 13,7 százaléknak nincs szak- képesítése [főként az osztatlan és kisiskolák tanítói, akik munkájukhoz speciális tanfolyami képzésben és különleges taneszköz-ellátásban részesültek ). Általános tapasztalat, hogy a gyerekek a 4. osztályban szeretik az orosz nyelvtanulást, a tankönyveket, fogékonyak a színes, játékos foglalkozások iránt, hasonló a szülők reagálása is. Felfrissült az orosztanítás általános gyakorlata, az új eszközök, eljárások „begyűrűztek“ a felsőbb osztályokba is. Számos gond is akad; a tanterem-ellátottságbeli és demográfiai feltételek miatt az első tanévben a 4. osztályos csoportbontás megvalósíthatatlan volt, az ötnapos tanítási hétre való áttérés következtében két orosz óra között egy hét vagy annál több is eltelik, akadozik a taneszközökkel való ellátás az iskolában, a tankönyvekben sok a sajtóhiba stb. A második idegen nyelv általános iskolai súlya — a teljes korosztályt vizsgálva — jelentéktelen annak ellenére, hogy pl. az angol és a német nyelvet tanulók száma ugrásszerűen nőtt. A számok növekedése viszonylagos, hiszen angolt a megfelelő korosztály 1,6 %-a, németet 1 %-a, franciát 3 ezreléket!) tanul. Idegen nyelvet tehát a megfelelő népességnek mindössze 3 °/o-a tanul, míg a régi gimnáziumokban — ahol 2 idegen nyelvet tanítottak — a megfelelő népességnek mintegy 9—12 %-a tanult. Vagyis: kb. harmadannyi 10— 14 éves gyermek tanul az iskolában 2 idegen nyelvet, mint 40—50 évvel ezelőtt. Nincs igazi választási ehető ség a tanulható idegen nyelvekben, mert a 2 idegen nyelvet tanító iskolák aránya alacsony, a szülő örül, ha egyáltalán be tudja juttatni nyelvi tagozatra, választásra nem is gondol. A tanított nyelvek közül első az angol, második helyen a német áll. Feltűnő a latin hiánya, pedig műveltséggyarapító szerepe alapján méltán lehetne helye néhány általános iskolában. Jó kezdeményezés: Debrecen egyik iskolájában megkezdték a lengyel nyelv tanítását. Kár, hogy közelebbi és távolabbi népek nyelvét (nem számítva a nemzetiségi nyelvoktatást) még nem tanítják egyetlen általános iskolában sem. Rossz a második idegen nyelvet tanító iskolák földrajzi-települési eloszlása, a legtöbb idegen nyelvet a fővárosban és a megyei székhelyek iskoláiban tanítják. Gyakori hiányosság, hogy a második idegen nyelvet tanult általános iskolások nem tudják az adott nyelv tanulását a gimnáziumban folytatni. A vitaindító tanulmány után egymást érték az önálló szakmai-hivatásbeli indíttatásra, ill. az arra reflexióként megjelenő írások. Bán Ervin Nyelvtanulás és kommunikatív kompetencia címmel (7—8. számi többek közt ezt írja: „A kommunikációhoz kommunikatív helyzet kell, a kommunikatív kompetencia megszerzésének tehát jeltétele olyan helyzetek egymásutánja, amelyekben az egyén csak a célnyelven értekezhet szóban vagy írásban) a másik, ill. a többi emberrel. Feltétele továbbá a célnyelvvel való közvetlen érintkezés; a nyelvtanulás mikronyelve tehát önmagában nem elég. A kommunikatív kompetencia az anyanyelv vonatkozásában sem magától értetendő, és az anyanyelvi nevelés egyre inkább a jő jeladatát látja benne. Hányszor 27
