Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1986-01-01 / 5. szám - Bernáthné Krüg Erzsébet: A szlovák nyelvokatásban elért eredmények értékelése az alapiskola felső tagozatában
nyitják a figyelmüket a legfontosabb problémákra, s javaslatokat tesznek megoldásukra a tanítási órákon, az óramodellek az egyes leckék teljes feldolgozásához nyújtanak segítséget, a tanmenetjavaslat pedig az egyes tanítási órák oktatási-nevelési céljainak a pontos meghatározásával biztosítja a tantervi célkitűzések és követelmények egységes értelmezését. Az oktató-nevelő munkában elért eredmények A tanulók teljesítménye minden osztályban kielégítő. Valamennyi részterületen sikerült elérni az eredeti célkitűzést: a 60—70 %-os eredményességet. A kilencéves alapiskola végzős tanulóinak a teljesítményével ösz- szehasonlítva jobb a tanulók társalgási készsége, gazdagabb a szókincse, javult a nyelvi megnyilatkozásaik nyelvhelyessége (bár a nyelvhelyességet erősen befolyásolja a nyelvi közeg), a tanulók aktívabbak, önállóbbak, bátrabbak. Ugyanakkor viszont nem eléggé fejlett a megfigyelőképességük, a lényeglátó képességük, az adott szituációnak megfelelő szövegalkotás képessége. Hiányosságok mutatkoznak továbbá a mondanivaló tagolásában és a logikus mondatfűzésben. A magyar nyelvi környezetben nehézségeket okoz tanulóinknak a szlovák nyelvi etikett elsajátítása is, meg kell azonban jegyeznünk, hogy tanulóinknak több mint a 90 %-a munkás vagy paraszt származású, s nem kielégítő az anyanyelvi beszédkultúrájuk sem. A tanulók több mint 70 %-a képes rövid felkészülés után, kisebb nyelvi stilisztikai hibákkal szlovákul társalogni a megadott témáról, 25 %-a csak a társalgó partner ösztönzésére (kérdéseire) tud válaszolni, s csupán a tanulók 5 %-a nem képes a tantervi követelményeknek eleget tenni (nem tud 5—6 replikát sem megalkotni, nem képes társalgást fenntartani viszontkérdéssel vagy egyéb ösztönzéssel, s a társalgási szöveg nyelvi megformálása sem kielégítő). Ugyancsak több mint 70 %-os volt az eredményesség az összefüggő szóbeli szöveg- alkotásban is. A tanulók zöme elsajátította a törzsanyagot, s alkalmazni is tudja azt, de nem sajátította el a tanulók 70 %-a a törzsanyag valamennyi témáját, ill. az elsajátítás szintje lényegesen eltérő az egyes iskolák között. Az sem elhanyagolható tény, hogy a tanulók teljesítménye évről évre csökkent, s ámbár más-más a tananyag az egyes osztályokban, s mások a követelmények is, véleményünk és tapasztalataink szerint ez bizonyosfajta egy helyben topogást, az igényesség, következetesség hiányát jelzi. Ez legmarkánsabban az összefüggő írásbeli szövegalkotásban mutatkozott meg. Míg az 5. osztályban a munka eredményessége 81,47 százalék volt, a 8. osztályban csak 45,76 %, ami azt jelenti, hogy a tanulók fele nem felelt meg a 8. osztály követelményeinek, illetőleg a 40 %-a semmit sem fejlődött az 5. osztálytól a 8. osztályig az összefüggő írásbeli szövegalkotásban. A szövegekben előforduló leggyakoribb hibák a szintaktikai hibák voltak: az alany-állítmány egyeztetésében (Babička bol...,), a visszaható névmást,, a „by“ módosító szót és az ún. nem egyeztetett jelzőt tartalmazó mondatok szórendjében (knihy Zbojnícka mladosť hrdina je . .., ja nechcel by som), az eltérő szókapcsolatokban, főként az eltérő igevonzatokban (vysmieval ho, zomrel od hladom), a mondatkapcsolásban (főként a keď — kedy kötőszók felcserélése volt gyakori). A morfológiai hibák közül a főnév- ragozásban, a visszaható igék használatában, az igeszemlélet helyes alkalmazásában követtek el a tanulók sok hibát, a lexikális hibák közül pedig a tükörfordítások (čítal som o ňom na 137
