Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-12-01 / 4. szám - Gabriela Vörösová: A pedagógus felkészültsége és az oktató-nevelő folyamat hatékonyságának növelése
jellege szerint alakíthassuk érdeklődési körüket, formálhassuk erkölcsi tulajdonságaikat, hozzáállásukat, meggyőződésüket, magatartásukat, cselekedeteiket és jellembeli tulajdonságaikat. A tanító-tanuló (tanulóközösség) viszony alkotja a tanítási folyamat magvát, ebben kell fejlődnie mindkét fél (azaz a tanító és a tanuló) aktív együttműködésének, a pedagógus irányító és nevelő szerepének, amely a kitűzött értékek elérésére irányul. Kujal professzor a következő minőségi célokról tesz említést: ismeretek és készségek, a megismerő és gyakorlati tevékenység képességei, éspedig egyrészt az általános érdeklődést kielégítő célok (pl. figyelem, emlékezet, képzelőerő, logikus gondolkodás), másrészt a sajátos érdeklődésben szerepet játszó célok (a tudomány, a művészetek egyes ágazataiban vagy egyes munkafolyamatok során), valamint a szocialista ember jellemvonásai, amelyek világnézeti, politikai-erkölcsi téren, a munkához való viszonyban, az interperszonális kapcsolatokban, az öntudat kialakításában és az önirányításban jutnak kifejezésre. Bloom felosztása a célok szintjét világítja meg, például a megismerő célok kategóriájában kitűzi az ismereteket (a konkrét egyedi ismeretek szintjéről a fogalom, kritérium, módszer, törvényszerűség, elmélet megismerése felé haladva) stb. A minőségi cél szintje a folyamatban részt vevő belső és külső rendszertől függ. Olyan eset is előfordul, hogy a minőségi cél eredménye távoli, esetleg más minőséget tartalmaz. Ilyen jelenséggel elsősorban olyankor találkozhatunk, amikor a pedagógus nem ismeri, nem veszi figyelembe, nem megfelelően alkalmazza stb. a cél elérését szolgáló megfelelő eszközöket. Ha például a hiányosság a módszer koncepciójának tervezésében vagy a tanítási folyamat közvetlen irányításában van, ha a tanuló a betegápolás tantárgy magyarázata és a pedagógus által bemutatott kísérlet megfigyelése után bizonyos információkra tesz szert ugyan, s ezeket fel is tudja sorolni, de nem képes hasonló eseteket felsorolni ,nem tudja a problémát, a feladatot a gyakorlatban megoldani. A hasonló esetek azonban nem mindenkor egyértelműek, a tanuló ugyanis a magyarázat után nem minden esetben képes a probléma megoldására, még kevésbé a gyakorlati feladat elvégzésére, mert ezek ismételt begyakorlást igényelnek. Minden tananyag minőségi céljait a témakörök szerinti hierarchiában a tan- terv tartalmazza. Ezekből következik a legmegfelelőbb mód, amelynek segítségével a tanulók a gyakorlatban is elsajátítják a tananyagot. A célok tervezése az állami tervek komplex elemzéséből, a tanítási folyamat rendszerének fejlődési lehetőségeiből, valamint az adott iskola feltételeiből (szervezési, helyi, anyagi feltételek, idő) indul ki. A feltételek hatása nem elszigetelten nyilvánul meg, hanem a pedagógusnak azzal a képességével együtt, hogyan képes ezeket a feltételeket munkája eredményesebbé tétele érdekében minél jobban kiaknázni. Az iskola fő feladatai — a személyiség sokoldalú és harmonikus kialakítására irányuló tevékenység — a tantervben, ill. a pedagógus és a tanulók tevékenységében öltenek testet. Az SZSZK Egészségügyi Minisztériuma által az egészségügyi szakközépiskolák számára 1984-ben jóváhagyott tantervek elemzéséből megállapíthatjuk, hogy az általános célkitűzéseken kívül helyet kaptak az egyes szakasz- és részletcélok is. Az ismeretanyag ezeket az intellektuális és manuális készségek formájában, valamint a tanulók képességeinek, hozzáállásának és cselekedeteinek a formálásaként tartalmazza. A célokat a tanterv konkretizálja, ezért a pedagógusoknak lehetőségük van arra, hogy a tanítás-tanulás folyamatába 103
