Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-12-01 / 4. szám - Hadas Katalin: Négyszemközt kitüntetett pedagógusainkkal

nésuszembSzt

kitüntetett tedagógusainkkoi

Bodrogköz egyik legősibb települése Lelesz (Leles).

Oklevelek már 1132-ben említették nevét.

A krónika szerint Mátyás király is látogatta a helybeli vásárokat.

Ungvárba menet Petőfi is megpihent itt, írt róla a naplójában.

A régi kastély még ma is áll.

Jelenlegi lakói a

Középfokú Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola diákjai.

1987. február 15-től itt nevelőnő PANKOVICS LÄSZLÔNÉ DOBOS KLARA.

Bár egészségügyi nővér szeretett volna lenni, elfogadva nővére tanácsát,

a gimnázium befejezése után Prešovba ment az óvónőképzőbe.

Nem bánta meg a pályakorrekciót; annak ellenére, hogy nehéz a munkája, szeret emberekkel dolgozni.

Az iskola elvégzése után hol dolgozott?

Először óvónő voltam egy évig, 1963-tól pedig Leleszen tanítottam az 1—5. osztályban. Szerettem ezt a munkái, őszinték, ragaszkodók voltak a gyerekek, öröm volt foglalkozni velük.

Milyen változást jelentett a nevelőnői állás?

A 15—18 éves korosztály egészen más, mint az óvodások vagy a kisiskolások. Ez az időszak, amikor a tanulók szeretnék, ha már felnőtteknek tekintenénk őket, de viselkedésükben, gondolkodásmódjukban még sok gyerekes vonás van. Nem lehet és nem szabad gondjaikkal, problémáikkal magukra hagyni őket.

A nevelőnői pálya kezdetén mi volt más, mint ma?

Akkor még mások voltak a gyerekek, más volt a családi nevelés, más az emberekhez való viszony. Nemcsak az élet változott meg körülöttünk, de mi magunk is.

Mit tart legfontosabbnak a nevelői munkában?

A közösség összekovácsolását. Nálunk a tanulók választják meg lakótársai-