Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-11-01 / 3. szám - Simon László: Az olajszennyezés felszívatására irányuló kísérletek a kémiaoktatásban
meghatározta. Azt, amit már az ógörög filozófusok is annyira hangsúlyoztak ... Ez természetes, s úgy vélem, minden szakember ismeri nemcsak az ógörög zeneelmélet által gyakran említett hangnemek közötti áthidalhatatlan különbséget (az ethoszt), hanem a modern zeneesztétika véleményét is. Hiszen minden egyes hangnemiség (tonalitás) külön világ, melynek egyrészt vannak aránylag változatlan, másrészt vannak történelmi, stílusbeli, azaz fejlődő elemei egy-egy kultúrán belül. Ez többek között pl. az elméleti alapja a magyar zenei anyanyelv kifejezés jogosultságának. De hát a jól alkalmazott Kodály- módszer éppen ennek az eszköze. 4. „Rendteremtés a hangok között“ Hadd térjünk vissza ennek az írásnak indító gondolatához: a zene hanghoz kötött, azaz auditív jelenség. A zene társadalmi tudatforma, művészet. Ez a két megállapítás meghatározza az analógiák feltárásának és felhasználásának terét és az erre fordítható időt, azaz a jelentőségét az iskolai ének-zene oktatásban. Nyilván erre is érvényes a szabály: nem szabad sem túlértékelni, de kár lenne leértékelni. Sztravinszkij szerint a zene nem más, mint a „rendteremtés a hangok között“. Az iskolai ének-zene oktatásnak is ez a célja, rendet teremteni a hangok között és ezzel rendet tenni érzelmi életünkben is. Ehhez pedig meg kell szerettetni az értékes zenét, s ehhez kell „a minél több dal minél szebb énekelte- tése“. Az örömteli éneklésnek és az értékes zene iránti igény megteremtésének pedig hatásos eszköze lehet az iskoláinkban bevezetésre kerülő relatív szolmizációs módszer. Mert — véleményem szerint — nem a módszer, de annak realizálási szintje kell, hogy nyugtalanítson minket. Azaz jobb, felelősségteljesebb munkára serkentsen zenei anyanyelvűnk megtartása érdekében. MÖZSI FERENC Az olajszennyezés felszívatására irányuló kísérletek a kémiaoktatásban Az ipari és mezőgazdasági termelést gyakran nem kívánatos környezetszeny- nyeződés kíséri. Szerelőcsarnokok, műhelyek padlózata a kifolyó motorolajoktól, kenőanyagoktól síkossá válik, balesetveszélyes és az olaj a felszíni vizeket beszennyezheti. Az olajszennyezés elhárítására a gyakorlatban sokféle anyagot használnak. A tanulóifjúság azonban ezeket az anyagokat alig vagy egyáltalán nem ismeri. Ilyenek például a különböző bentonitok, zeolitok és perlitek. A bentonitok a természetes földpátok közé tartoznak, amelyekben montmo- rillonit [Al2(0H)n(SÍ205)2] agyagásvány található. Érdekességként említjük meg, hogy a bentonit elnevezés az Amerikai Egyesült Államokból származó F. Bentonról elnevezett lelőhely nevéből származik. Bentonitot különböző tabletták, paszták készítésére, étolajak tisztítására, gyapjú zsírtalanítására, borok derítésére, a kőolajbányászatban például a fúrócsövekben felhalmozódó olajiszap öblítésére, a kohászatban az öntőhomokformákban adalékként használják stb. Az új gimnáziumi tankönyv a zeolitokkal is foglalkozik, amelyek a kémiailag kötött vizet, alumíniumot, kalciumot, nátriumot, káliumot szilikátok alakjában tartalmazzák. A zeolitoknak jellegzetes belső szerkezetük van, és lehetővé teszik, hogy bizonyos mennyiségű víz beépüljön, vagy a kristályszerkezet tönkremenetele nélkül viszonylag könnyen eltávolítható legyen. A zeolitokban a kationok egy része könnyen eltávolítható, felcserélhető. 85
