Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-09-01 / 1. szám - Négyszemközt kitüntetett pedagógusainkkal
négiiszemk&b sseteežausaínhkQl „Az Ipolysági Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet az 1935. május 27—29-ig terjedő időszakban rendezi meg a szakmai jártasság kerületi versenyét a mezőgazdasági gépészetet tanuló diákok számára. Ezen a versenyen a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági szaktanintézeteinek legügyesebb diákjai tesznek tanúbizonyságot szakmai felkészültségükről. Ezennel szeretettel hívom meg Önt is a szervező bizottság nevében erre a versenyre abban a reményben, hogy figyelemmel kíséri majd munkánk eredményeit. Danis Ferenc mérnök-tanár, igazgató.“ így szólt a szerkesztőségbe érkezett meghívó, mely kíváncsivá tett. Telefonáltam: igen, megyek, de nemcsak azért, hogy a versenyt lássam, hanem azért is, hogy elbeszélgessek Danis elvtárssal az iskoláról, munkájáról, vagyis általában arról, milyen egy érdemes tanító munkája a gyakorlatban. Először is az iskola hangulata ragadott magával. A rendezett környezet, a kerítésre szerelt zászlórudakon lengő kalásszal ékes napsugárszínű zászlók, a folyosó, ahol alig volt üres faldarab. A diákok tablói mellett a legjobb tanulók, sportolók teljesítményét elismerő oklevelek sorakoztak. Itt minden tenyérnyi helyet célszerűen használtak ki. Danis elvtársat az új tornateremben találtam meg, ahol épp a járás iskolaügyi szakosztályáról kiküldött elvtársaknak magyarázta a rugalmas parketta előnyeit. Itt tudtam meg tőle, hogy nemcsak a jártassági verseny folyik, hanem a szomszédos teremben épp érettségiztetik a négyéves tanulmányi szakon végzett tanulókat. A zsúfolt program miatt a délelőtt folyamán az igazgatóval csak szavakat, félmondatokat tudtunk váltani. Kíváncsiságomat így egyelőre más forrásból tápláltam: beszélgettem a tanárokkal, nevelőkkel, s az ő segítségükkel sikerült magamban képet formálnom Danis Ferencről, erről a rendkívüli emberről. Hogy miért rendkívüli? Mert az idő szorítása ellenére mindent győz munkával és idővel, mert mindennapi munkájában és életében a 12 iskolán kívüli funkció előtt az iskola, a tanulók érdeke áll. Amikor — késő délután — sikerült mégis a nevelői szoba egyik íróasztalánál elhelyezkednünk, nyomát sem látom rajta a napi hajszának. Sőt: derűsen elégedett. Jogosan. Az iskolaügyi szakosztályról jött látogatók elismeréssel nyugtázták az itt folyó munkát, a közeli községek efsz-elnökeivel folytatott tárgyalás eredményes volt, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskoláról, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Oktatási és Nevelésügyi Intézetéből érkezett elvtársak is elégedettek voltak, a tanulók versenyének gyakorlati része, a vetőgéppel való „manőverezés” jó időeredménnyel sikerült. A vendégek ezenkívül megtekinthették Özoniát, az iskola gyakorló halastava mellett kialakított szabadidő-központot. — Hogyan lehetséges az, hogy ebben a szaktanintézetben, egy olyan isko-