Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-12-01 / 4. szám - Bertók Imre: Az ige három fontos strukturális jegyéről
lópont a kéttagú mondatokban az alany, a tagolatlan (egytagú) mondatokban a mondatalap, mondatmag (vetný základ). Az igei valenciánál szűkebb fogalom az igei vonzat (rekció). Az igei valencia a mondat szintjén több mondatrészt, a vonzat pedig a szószerkezetek szintjén vegyértéket köt le. „A dolog lényegét tehát úgy fogalmazhatjuk meg, hogy minden igevonzat egy- egy Valenz, de nem minden Valenz vonzat, vagyis az utóbbi fogalom magába foglalja a vonzatot is.11 A vonzat az alárendelt (determinált) viszonyban levő szavak kifejezésének olyan módja, amelyben a fölérendelt tag (az ige, részben más névszó) az alárendelt tagnak előre kötelezően megszabja a formáját, vagyis az alárendelt névszónak az esetét. A vonzat mindig az ige, ritkán más névszó, leginkább melléknév kötött bővítménye. Vonzata van a melléknévnek mindkét nyelvben. Mivel a melléknevek a dolgok statikus tünetét nevezik meg, ezért elég csupán jelezniük a fölérendelt tagtól való függőségüket. A melléknévi esetvonzat- jelleg a magyarban leggyakrabban az állandó határozói vonzatokban mutatkozik meg pl. híres valamiről, büszke valakire, valamire, méltó valakihez, valamire stb. A szlovákban pl. žiadostivý, schopný, vedomý, lačný, hoden dačoho, verný, naklonený, oddaný dakomu, dlžný dačo, známy, posadlý dačím. Ismerünk erős vagy kötelező és gyenge vagy fakultatív vonzatokat. Az erős vonzatban a fölérendelt tag diktálja az alárendelt névszónak az esetet pl. törődik valakivel, valamivel, starať sa o niekoho, niečo. A gyenge vonzatban a függő viszonyban levő névszó formája (esete) nincs pontosan előre megszabva a fölérendelt tag jelentésétől pl. játszik a kertben, a kert mellett, a pályán, stb. Az erős vonzatban a vonzat eredmé- ménye a tárgy mint mondatrész. A gyenge vonzatban az alárendelt tag nem meríti ki a tárgy mondatrészfunkcióját, csupán a határozóét. A magyarban az igei vonzatokat a határozók körében az állandó határozók kategóriájával lezárták. A kontrasztív nyelvszemlélet aspektusából érdemben nem hasonlították ösz- sze a magyar nyelv és a környező indoeurópai nyelvek strukturális eltéréseiből származó eltéréseket. Kivételt képez a magyar nyelvtudományban ezen a területen Klemm Antal munkássága. Az utóbbi másfél évtizedben kezdték meg részletesebben a konfrontációt az ige intenciója, valenciája és rekciója síkján. A magyar nyelvészek elismeréssel nyugtázzák ezen a területen a szlovák akadémiai morfológia korszerűségét és Paulíny intencióelméletének időtálló aktualitását. A magyar és a szlovák nyelv közötti eltérést a vonzat síkján így summázhatnánk: a választóvonal a magyarban a közvetlen tárgy és a határozók, a szlovákban pedig többnyire az egyszerű és elöljárószavas esetek között húzódik meg. A vonzattal szorosan összefügg az eset (casus). Az eseteket sokoldalúan elemezték, vizsgálták. Morfológiai esettant írt Antal László, szintagmatikus alapú esettant írt Kurylowicz, Jakobson az esetfunkciókat szintaktikai — szemantikai korrelációban mutatta be, de az igéhez való kapcsolódás szorosságát nem feszegette, ezt Kurylowicz tette meg. Jakobson esettanának továbbfejlesztésében jelentős eredményeket ért el Pauliny. Kiemelkedő szintaktikai esetvizsgálatokat végzett Dezső László és Zsilka János. A szlovák nyelv eseírendszerét gondosan elemezte Mihál, Miko és Oravec. Sztyepanov az esetrendszert szemiotikái szempontból mutatta be. A vizsgálatok eredménye, hogy az elemek, közelebbről a paradigmák rendszere voltaképpen a szintaktikai viszonyok rendkívüli kondenzált formája.12 Az esetek használata függhet a természetes nyelvi helyzettől, amikor a tiszta esetek rekció járói szólunk, az elöljárószók vonzatától, amikor szó- kapcsolatok jönnek létre, s végül az igék, illetve némely névszó vonzatától, amikor szószerkezetek keletkeznek. Ez utóbbi fontos, mivel ezen a téren szemléleti különbségek mutat104
