Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)

1984-10-01 / 2. szám - Bábosik István: Személyiségformálás közvetett hatásokkal / Könyvekről - Az írás és helyesírás tanítása / Figyelő

tatkozik, ami főleg a minőség gyengesé­géhez vezet. Ezért olyan fontos kezdettől fogva a helyes ritmus kialakítása. Az utóbbi években kevés szó esik a ta­nulók írástechnikájáról, holott azt tapasz­taljuk, hogy romlott a gyermekek írása. Ennek okát abban látjuk, hogy egyre töb­bet kell írniuk a tanulóknak, és kevesebb idő jut az írásbeli feladatok tetszetős ki­vitelezésére. Igazgatók és szakfelügyelők, akik sokat hospitálnak az alsó osztályokban, észre­vették, hogy a tanítók nagyon keveset és felszínesen foglalkoznak az írástechni­kai problémákkal. Az 1. osztályban a be­tűelemek, a kis- és nagybetűk írásának megtanulásával tulajdonképpen befejező­dik az intenzív készségfejlesztés. A máso­dik félévtől kezdve, valamint a 2. és 3. osztályokban a nevelők jelentős része a feladatok tartalmának helyes megoldásá­ra irányítja a tanulók figyelmét. Tevé­kenységükben háttérbe szorul az írás­technika fejlesztése> az ilyen jellegű hi­bák felismertetése, közös elemzése, s nem utolsósorban az egyéni korrekció. A nehézségek lehetséges okait vizsgál­va a szerző arra a következtetésre jut, hogy a tanítók elbizonytalanodtak az írás­tanítás feladatának értelmezésében s eb­ből fakadóan az írástechnikát fejlesztő el­járások alkalmazásában. Az idősebb taní­tók azt hiszik, hogy már korszerűtlen „szépírással” foglalkozni, pedig jól em­lékeznek arra a módszerre, amellyel el­sajátíttatták tanítványaikkal a tetszetős, könnyen olvasható írást. A fiatal pedagó­gusok szemléletében sem áll megfelelő helyen az írástanítás. Állításuk szerint a magyar nyelv és irodalom tantárgypedagó­gia keretében keveset foglalkoztak az írás, íráshasználat tanulásának, tanításának bonyolult kérdésével. Legfeljebb az 1. osztályos betűtanítás módszerével ismer­kednek meg, de kevésbé tájékozottak azokban az eljárásokban, amelyek az ál­talános vagy egyéni hibák javítását céloz­zák. Az írástanulás és -tanítás a pedagógus részéről gondos szervezést, határozott irányítást, a tanulóktól összpontosított fi­gyelmet, elmélyült munkavégzést igényel. Biztosítani kell a megfelelő munkaesz­közt, a pádon a rendet, a helyes testtar­tást, a koncentrált figyelemhez szükséges nyugalmat. A tanulók tevékenységét a pe­dagógus már ne zavarja meg különböző utasításokkal, elmarasztalásokkal, s a gyermekek munka közben ne kérdezges­senek, s ne beszélgessenek egymással. Ar­ra a felszólításra, hogy „Vegyétek keze­tekbe a ceruzát (tollat)!” vagy „Kezdjétek az írást!” — a tanulók zárják a lábukat, fektessék a padra a karjukat stb., vegye­nek fel olyan testtartást, amely az egész­ségügyi kívánalmaknak eleget tesz, s ad­dig üljenek nyugodt kényelemben, amíg nem végeztek a munkájukkal. A csend, az összeszedettség állapota természetesen csak azokra a percekre vonatkozik, amíg írnak a tanulók. Ahogy végeztek, társai­kat is megvárták, különböző módon ol­dani kell a feszültséget lazító játékos gyakorlatokkal vagy egy másik nyelvi te­vékenység beiktatásával. Lehet, hogy ellenkezést vált ki a taní­tókból az a túl aprólékos tanulásirányítási mód. Pszichológiai, pedagógiai szempont­ból megkérdezhetik, miért beszélünk köz­vetlen irányításról, külső vezérlésről, ami­kor egyre inkább tért hódít a szabadabb légkör, a közvetett irányítás, amely na­gyobb lehetőséget biztosít a tanulói ön­állóság kibontakozására. Az ellentmondás azonban feloldható, ha belátjuk, hogy van néhány tantárgy vagy tantárgyrész, tevé­kenységelsajátítás, amely kezdetben több kötöttséget, határozottabb irányítást kí­ván. Ilyen az írástanulás, az íráskészség fejlesztése is. (Kovács Lászlóné: Írástaní­tásunk nehézségei, 1983, 12. szám) Az ez évi 3. számban Helyesírási gya­korlási módok az 1. osztályban címmel olyan eljárásokról olvashatunk, amelyek segítségével játékos formában sajátíttat­hatok el a helyesírás alapjai. A szókészlet szavainak gyakorlásán túl az ékezet, a kis és nagy kezdőbetűk, az írásjelek, a han­gokra bontás tanításához nyújtanak ötle­teket a szerzők. Néhány példa: Manipulációs gyakorlatok: Élő betűk, a) A csapatok (padsorok) a kapott betűk­ből meghatározott idő alatt minél több szót alkotnak. A felhasznált betűkártyákat kezükben tartva az osztály elé állnak, az osztály az élő betűket leolvassa, majd kö­zösen hangokra bontja, b) Rendezd az ösz- szekevert betűket! (e, F, i, r, — Feri stb.) Kinél van a kérdés? A tanulók az írás­vetítőről kivetített szöveget, amely az 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom