Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-10-01 / 2. szám - Erich Petlák: A rendszeresség elvének érvényesítése a tanításban
A rendszeresség elvének érvényesítése a tanításban PhDr. ERICH PETLÄK, docens, a tudományok kandidátusa, Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Fakultás A tanítás minőségét, színvonalát és eredményeit több tényező befolyásolja. Ezek közé tartoznak a didaktikai elvek is, amelyek már a legrégibb időben is helyet kaptak a pedagógiában. Leegyszerűsítve, de találóan úgy mondhatnánk, hogy a tanítás elvei olyan követelmények, amelyek meghatározzák a tanítási folyamat jellegét, természetesen úgy, hogy a tanítási folyamat a kitűzött nevelési és oktatási célok elérésére irányuljon. Szükséges, hogy a didaktikai elvek, azok lényegének ismerete és a tanításban való érvényesítésük — képletesen szólva — a pedagógus legelemibb ismeretei közé tartozzanak. Bizonyára nem szükséges külön hangsúlyoznunk és elemeznünk a gyakorlat által bizonyított ismereteket, hogy amennyiben a tanítási folyamatban kitűzött célokat el akarjuk érni, a tanítási folyamatnak a tanulók korához és az elsajátítandó ismeretekhez mértnek kell lennie, a tanítás minősége pedig többek között a szemléltetéstől is függ. Egyik legfontosabb didaktikai elvünk a rendszeresség elve. A tanításban való hangsúlyozását és alkalmazását már J. A. Koinenský, K. D. Usinszkij és más pedagógusok is megkövetelték. Ezért ezt az elvet joggal hívjuk ún. klasszikus didaktikai elvnek, amely ma is nagy jelentőséggel bír és napjainkban is időszerű. Hiszen a tudományos-műszaki ismeretek rohamos növekedése, ezeknek az ismereteknek a tanítási folyamat tartalmában és terjedelmében való visszatükröződése megkívánja a pedagógustól, hogy nagyobb figyelmet szenteljen neki, mint a múltban. Az említett elv hosszas magyarázata helyett inkább a szakirodalomban található meghatározásokat közöljük, mivel nézetünk szerint ezek a meghatározások meggyőzően és egyértelműen mutatnak rá a rendszeresség elvének lényegére és a tanításban betöltött szerepére. Danilov és Jeszipov szerint ez az elv .. megköveteli, hogy a tudományok alapjait szigorú logikai sorrendben tanítsuk, következetesen irányítsuk a tanulók tanulási tevékenységét és elérjük, hogy elsajátítsák az ismeretek, készségek és szokások rendszerét.“1 N. G. Kazanszký és T. Sz. Nazarovová szerint a rendszeresség elvének a lényege, „ ... hogy az egyes, a napról napra és az óráról órára elsajátított ismereteket egységes logikai sorrendbe kapcsolják.“2 Az említett elvről elhangzott legegyszerűbb megállapításból is kitűnik, hogy a tanítási folyamat két tényezőjére vonatkozik: a tanulás tartalmára és a pedagógus konkrét tevékenységére. Minket elsősorban azonban a második tényező érdekel, az, hogyan alkalmazzuk ezt az elvet a pedagógus munkájában. A pedagógus ugyanis a tananyag tartalmát sem a tantervekben, sem a tanmenetekben vagy a tankönyvekben közvetlenül nem befolyásolhatja. A tananyag feldolgozása és elrendezése az említett dokumentumokban és a tankönyvekben ugyanis már a rendszeresség elvének a figyelembevételéből indul ki. A rendszeresség elvének érvényesítését célzó elemzés nem egyszerű feladat. A kérdés bonyolultsága abban rejlik, hogy a rendszeresség elvének érvényesítésére egész sor tényező hat, pl. a tanulók korából adódó sajátosságok, a tanulóknak a tananyaghoz való viszonya stb. Az említett szem55
