Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-10-01 / 2. szám - Takács Matild: A beilleszkedés és a nevelés specifikus problémái / Óvodai nevelés
magyar nyelven történjék. Mivel a magyar tanítási nyelv mellett döntöttek, a beiskolázást a mi óvodánk végezte. Látszólag ugyan örültek a szülők, hogy a gyermek óvodás lesz, ragaszkodtak viszont bizonyos kikötésekhez. Többek között ahhoz, hogy csak délelőtt járjanak a gyerekek óvodába — délután nem akarják, hogy aludjanak. Mi természetesen megígértük, s vártuk, hogy elhozzák gyermekeiket. A beiskolázás megkezdése napján a 12 gyermekből csak 6 gyermek jelent meg. A szülőkkel való újabb beszélgetés után mind a 12 gyermek óvodás lett. Először nagyon idegenkedtek, voltak olyanok is, akiket az egész család elkísért az óvodába. A cigányok többsége kétnyelvű. Beszélnek magyarul is, cigányul is. Közöttük akadnak azonban magyarul is rosszul tudók. Ezek a gyerekek a családban található tárgyakat cigányul, a többit — ha ismerik — magyarul nevezik meg. Az iskolaelőkészítésnek az egyik feladata az volt, hogy a gyermekek magyarul tanuljanak meg. A hátrányos helyzetűek között ők élnek a leghátrányosabb körülmények között. Oktatásukban, nevelésükben nyelvi nehézségekről annyiban van szó, amennyiben ismereteket, új szavakat, fogalmakat kell elsajátítaniuk. Csaknem ugyanez a helyzet a kétnyelvűség esetében is. Grammatikailag ugyanis nemcsak magyarul, de cigányul is rosszul beszélnek. Nem előrelátó megoldás, ha a pedagógus megtanulja a cigány szavakat és így tanítja őket magyarul. Ez a módszer azért sem helyes, mert nem jó irányban fejleszti a gyermekek gondolkodását. Ezeket a gyermekeket olyan módszerrel kell nevelni, oktatni, mint a többi gyermeket. Ismereteket elsajátítani, tárgyakat, fogalmakat ismertetni, és ezáltal fejleszteni magyar és szlovák szókincsüket, beszéd- és fogalmazókészségüket. Lényegében tehát pontosan úgy, ahogy a cigányul nem beszélőket. A cigánygyermekek nagyon érzékenyek, nagyon hamar megérzik, hogy a tanítónak milyen a viszonya hozzájuk. Nagyon nagy pedagógiai tapintatot kíván az eredményes munka. Bebizonyosodott, hogy érdemes ezt a munkát végezni. A gyermekek megszeretik az óvodai életet. Igaz, hogy eleinte idegenkednek az új környezetben, nem tartják be a higiéniai szokásokat, zárkózottak, csak cigányul érintkeznek egymással, figyelmük ingadozó. Több közöttük az ügyes, érdeklődő. Az előkészítő időszak alatt megtanulták használni az evőeszközöket, az étkezés előtti kézmosás is berögződött a gyermekekbe. Közösen játszani is megtanultak, az óvoda nevelési nyelvén kommunikáltak. Szívesen hallgattak mesét, verset de szókészletük még mindig szegényes volt. Az ecsettel, ceruzával bátortalanul bántak. A zenei nevelés területén érezhető volt jó ritmusérzékük. A beiskolázás időszaka alatt játékos módszerrel közeledtünk a gyermekekhez, nagy segítségünkre voltak a bábok, így visszaemlékezve a kezdeti beiskolázásra, már akkor tudatában voltunk, hogy a 8 hét kevés ahhoz, hogy az alapiskolában a három évig óvodát látogató gyermekekkel egy szinten kezdhessék meg a munkát. A szülők hálásak voltak nekünk, hogy gyermekük óvodás lehetett, a gyermekek a nyolc hét eltelte után virágot hoztak. Bizalmukba fogadtak bennünket, s ez segítette a további terveink megvalósítását. Figyelemmel kísértük az alapiskolában a beiskolázásban részesült cigánygyermekek beilleszkedését. A tanítónők véleménye alapján beigazolódott, hogy segítettünk az alapvető követelmények megismertetésében. Az óvodában a gyermekek részben megkapták azt, amit a családban kellett volna megtanulniuk. Könnyebben megszokták a Változást, a rendszeresebb iskolalátogatást. A beiskolázást követő időszakban egy másik módszert alkalmaztunk a cigány53
