Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-10-01 / 2. szám - Juraj Busa: Az eddiginél többet kell tennünk
dolt komplex felkészítésben részesüljön azokon a területeken is, amelyek jövőbeli fejlődésük szempontjából oly fontosak. A főiskolák átépítésében eddig nem minden sikerült úgy, ahogy szerettük volna. Joggal bírálnak minket az egyes ágazatok azért, hogy bár a főiskolát végzettek megfelelő elméleti ismeretekkel rendelkeznek, hosszú időre van szükségük, míg bedolgozzák magukat a konkrét munkahelyen, mivel nincs elegendő gyakorlatuk, továbbá, hogy felkészítésük az irányítás és a termelés ökonómiája terén is sok kívánnivalót hagy maga után, nincsenek megfelelő ismereteik a munkavédelemről, a munkajogi viszonyról, az emberekkel végzett munka szociális és pszichológiai szempontjairól, a munkaközösség vezetéséről. A tantervek módosításakor a felsorolt hiányosságokat is meg kell szüntetnünk, s ezt az optimális tanulmányi idő differenciált megállapításával szeretnénk megoldani. A főiskolák oktatási-nevelési folyamatának a javítása elképzelhetetlen az oktatási-nevelési folyamat tudományos szervezése és irányítása nélkül. Elsősorban a tanítás folyamatában látunk jelentős tartalékokat. Ezt a folyamatot mind tartalma, mind felépítése szempontjából, de módszertani szempontból is a lehető legeredményesebbé kell tennünk. Minden tantárgyban meg kell válogatnunk a tananyagot, el kell érnünk, hogy az új ismereteket hatékonyabban és dinamikusabban adjuk át hallgatóinknak, hogy számukra időben biztosítsuk minden tantárgyban a tanulmányokhoz szükséges legjobb szakirodalmat. A főiskolák pedagógiai munkájának javításában jelentős tartalékunk van még a hallgatókkal végzett munka aktivizáló módszereinek és formáinak az alkalmazásában is. Szükséges, hogy ezeket a módszereket és munkaformákat fokozatosan alkalmazzuk a tanítás minden formájában, ugyanakkor a hallgatók tudásszintjének és képességeinek a felmérésében is. Ehhez nagymértékben hozzájárul a didaktikai és számítástechnika, elsősorban az, hogy a hallgatóknak lehetőségük legyen a korszerű műszerekkel dolgozniuk. Ilyen téren még elmaradunk a legfejlettebb országoktól. A főiskoláknak tehát mindent meg kell tenniük azért, hogy a rendelkezésükre álló technikai eszközöket teljes mértékben és hatékonyan felhasználják, hogy a gyakorlatot biztosító üzemekkel való együttműködésben megteremtsék a feltételeket, hogy a hallgatók kapcsolatba kerülhessenek a korszerű technikai eszközökkel. A két oktatási minisztériumban az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk a fent említett hiányosságok megszüntetésére, ezért fokozatosan meg kell teremtenünk a megfelelő anyagi, személyi és szervezési feltételeket. Elvárjuk, hogy ugyanúgy, mint néhány külföldi és egy-két hazai főiskolán, minden főiskolánkon elterjedjen a műszerek és a tanításhoz szükséges segédeszközök önerőből való ellátása, s hogy ebbe a munkába a hallgatók is bekapcsolódjanak. Az utóbbi években több intézkedést hoztak azért, hogy fokozzák a tanulók önálló tanulásának hatékonyságát. Ennek a tanítási módnak az alkalmazása ugyanis alapvető feltétele annak, hogy a hallgató elérje a tantárgyakban kitűzött célokat, és elsajátítsa a foglalkozáshoz szükséges helyes szokásokat. Az ellenőrzés eredményei azonban azt mutatják, hogy a hallgatók nagy része az iskolaév folyamán, de a vizsgaidőszakban is eléggé rendszertelenül tanul, vagy kevésbé alaposan készül fel a vizsgákra, néhányan éppen csak annyira, hogy eleget tegyenek a vizsga letételéhez szükséges minimális követelményeknek. Ezért alaposan elemeznünk kell a hallgatók önálló tanulmányainak színvonalát és a tanulmányok azon irányítási eszközeinek a hatásfokát, amelyeket az 35
