Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1984-01-01 / 5. szám - Sz. F.: Gondolatok a pályaválasztásról
Gondolatok a pályaválasztásról Az alapiskolában a pályaválasztásra való nevelésben igen fontos, hogy olyan készségeket, képességeket alakítsunk ki a tanulókban, amelyek lehetővé teszik a társadalmi beilleszkedést A fiataloknak viszont nem elég csak beilleszkedni, hanem olyan pályát, munkahelyet, iskolát kell választaniuk, amely megfelel elképzeléseiknek. Eszerint a pályaválasztás nem egyszeri aktus, hanem hosszú folyamat, már az első osztálytól, de különösen az ötödiktől az egyik legfontosabb kérdés. A tanító a pályaválasztási tanácsadás során igen korán feltérképezi a vágyakat, óhajokat, kívánságokat, megfigyeli a tanulót, ismerteti a választott pálya követelményeit a szülővel, a tanulóval. A pedagógusok tehát sok esetben szinte előírják, mi a teendője a tanulónak, iskolának, szülőnek annak érdekében, hogy a tanuló erre a pályára felkészüljön. A tanulók részéről elsősorban pályaismeretre van szükség. Tegyük fel, hogy valaki óvónőnek készül, de szereti a magányt, türelmetlen, ideges, a gyeremekeket valójában csak a gyerekkocsiból ismeri — az ilyen ne menjen óvónőnek. A másik tanuló mérnök szeretne lenni, de pontatlan, kapkodó; az ilyen ne menjen mérnöknek. Akiben belül nincs rend, rendetlenség van körülötte is. Ha valaki orvos szeretne lenni, tudatosítania kell, hogy az emberi testtel fog dolgozni, hogy ehhez a hivatáshoz nem elég az óriási elméleti tudás, hanem még sok más is kell (logikus gondolkodás, kézügyesség, humanitás, megértés, empátia stb.), és még sorolni lehetne tovább is, ám a végső konklúzió ugyanaz: a pályaismeret elsőrendű fontosságú. A második igen lényeges kérdés: az önismeret. Nem elóg a pálya követelményeinek az ismerete, ugyanilyen fontos a pálya követelményeinek való megfelelés. Ne menjen pedagógiai pályára a 110 kg-os ember cérnavékony hanggal, mert mindig mosolyra késztető marad a tanulók amúgy is mindent kipécéző tekintete előtt. Az se menjen, aki nagyon sokat tud, de képtelen átadni, elmagyarázni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a társadalmi követelményeket sem. Mindehhez segíthet a pályaválasztási tanácsadás, a szülő, a tanító, ha az oktatás olyan, hogy lehetővé teszi a különböző adott131
