Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)

1983-10-01 / 2. szám - Hadas Katalin: Majd a számítógép eldönti?

megjósolja a tanulónak a pályaválasztással kapcsolatban várható eseményeket. Igaz ugyan, hogy ez a „jövendölés“ nem hasonlít a delphoi jóshely jóslásaihoz, mivel itt a jóslás a múltban megtörtént események, jelenségeik tudományos elemzésén, matematikai-statisztikai módszerek, valamint a számítógépes technika felhasználásán alapszik.

— A gyakorlatban hogyan működik ez az „előrejelző rendszer“?

Mint általában minden hasonló rendszer, ez is elslősorban az elmúlt évek során begyűjtött adatok matematikai és statisztikai elemzéséből indul ki. Mivel az adatlapban a felvételi vizsga jegyein kívül megtalálható minden adat, amelynek alapján a felvételi bizottság dönt, ezért a korrelációs együttható rendszerével kifejeztük e tényezők részesedését a felvételi bizottság döntésében a kelet-szlovákiai kerület egyes középiskoláiban (a jel és a felvétel közötti tényező).

A felvételt vizsga jegyeit úgy becsültük fel, hogy kiszámoltuk az átlagos eltérést szlovák, illetve magyar nyelvből és matematikából az általános iskolában és a felvételi vizsgán elért jegyekből a kelet-szlovákiai kerület összes végzős tanulójánál. Az utóbbi két év adataiból megállapítottuk, hogy ezek az eltérések az általános iskolák 80 %-ában időben állandóak. A felvételi vizsga jegyeit szlovák, illetve magyar nyelvből és matematikából úgy kapjuk meg, hogy az általános iskolában elért jegyet korrigáljuk az előző években tapasztalt eltéréssel. Azt, hogy a felvételi bizottság milyen mértékben veszi figyelembe a jegyeket, kifejezi a korreláció mértéke az iskolai jegy és a felvételi jegy között.

— Mi valósítható meg az anticipációs rendszerből az iskolai gyakorlatban, konkrétan a pályaválasztási tanácsadás során?

Természetesen egyetlen ilyen rendszer — még hz olyan egzakt tudományokban sem, mint a fizíika — nem jósolhatja meg a jövőt százszázalékosan, ezért ebben a rendszerben nem di- chotóm információval látjuk el a tanulót (felvesznek — nem vesznek fel), hanem a valószínűség mértékével. Az anticipációs rendszer alapján a középiskolákba jelentkező tanulókat a számítógép a fent említett kritériumok alapján sorrendbe rakja, és A, B, C csoportokba osztja. Az A csoportban levő tanulóknak minimálisan 75 %-os az esélyük, а В csoportban levőknek 25—75 %-ig terjed az esélyük, a C csoportba tartozóknak pedig maximálisan 25 %-os esélyük van a kiválasztott középiskolába való bejutásra. Mindjárt szembetűnő, hogy a tanácsadók részére legfontosabb a C csoportba tartozó tanulók azonosítása. Ezek a tanulók a választott középiskolába való bejutás szempontjába1 nagy problémát jelentenek, ezért más iskolába kell irányítani őket. Az átirányításkor nagy súlyt helyezünk az individuális tanácsadásra, de emellett más tanácsadási formákat is alkalmazunk a tanulók és szülők részére. A nevelési tanácsadók birtokában vannak a számítási folyamatnak, így tíz percen be lül ki tudják számolni, hogy a tanulóknak mekkora esélye van más középiskolába való bejutásra. Az előzetes jelentkezések változásait nyomtatványokon közlük az alapiskolák a járási pedagógiai és pszichológiai tanácsadón keresztül a Michalovcei Iskolai Számítóközponttal. Természetesen a számítógép minden alkalommal újra kiértékeli a betáplált adatokat, és új információkat ad.

— Megállapítható már a rendszer hatékonysága?

Igen. A kísérleti tőketerebesi járás eredményein bemutathatjuk ezt a hatékonyságot. Míg 1982 októberében 208 tanuló volt a C csoportban, novemberben 136, decemberben pedig 82, addüg 1983 januárjában már csak 70 tanuló volt ebben a csoportban. Az,

47